Április első hétvégéjén még egy utolsó kísérletet tett Géza arra, hogy Ábellel elmenjenek síelni. Diablerets gleccserét nézte ki maguknak. Reggel még úgy tűnt, hogy meghiúsul a terv, mivel a web kamerán keresztül csak tejfehér ködöt lehetett látni, és telefonon azt mondták, hogy a pályák nyitva vannak ugyan, de a jó időt nem tudják garantálni. Aztán kisütött a nap, a fiúk autóba pattantak, és távoztak a hó irányába. Mi Borival itthon maradtunk, mert ő már tényleg lezárta a síszezont, és ebben nem ismert tréfát, úgyhogy nem fárasztottuk magunkat azzal, hogy meggyőzzük az elszalasztott lehetőségek soha vissza nem térő természetéről.

A síelés nagyon jól sikerült, talán Géza részletezi is alább.

Részletek: Diablerets Gleccser. 3000 méter. A reggeli ködnek köszönhetően szinte üres pályák. Magyar felvonókezelő (Béla). Hol szikrázó napsütés, hol "20 méterre sem látni" köd. Viszont hibátlan minőségű hó. Ábel lelkes volt, így piros pályákon zárhattuk a szezont, ő meg végre ment egyedül csákányos felvonón. Ennek köszönhetően nekem nem szakadt le a derekam. :)

Másnap reggel szép ruhába öltöztünk, és elautóztunk a kb. 100 km-re található fővárosba, Bernbe, ahol éltünk állampolgári jogunkkal, és szavaztunk a követségen. Meglepően jó volt a szervezés, már az utcán fogadták az érkezőket, külön sátorban szavazhattak a Budapestiek, és a vidékiek, sorban sem kellett állnunk, és a végén még az Euronews-nak is nyilatkoztunk. Nagyon szép idő volt, úgyhogy a nap további részét a városban töltöttük, ahol mindenhol magyarokba botlottunk. Megtekintettük a város címerállatait, a medvéket, ebédeltünk egy napsütötte teraszon, aztán visszatértünk az otthonunkba.

Az ezt követő hét az iskolában a Book week nevet viselte, az idei fő téma a hírek, és az újságírás volt. Boriék felkerestek egy rádióstúdiót Lausanne-ban, az iskolába ellátogatott egy újságíró, két gyerekkel riportot készített egy helyi rádióadó, volt könyv-vásár, many voices afternoon, pénteken pedig be lehetett öltözni a témához kapcsolódó jelmezbe.

Húsvéti tojáskeresés is volt szerdán az iskola kertjében. Tavaly (bár akkor korábban volt Húsvét) majdnem lefagyott a kezünk, amikor nyúlként elhelyeztük a fűben a csokikat, idén szerencsére sütött a nap, bár ennek nem minden csokinyúl örült. De a gyerekek örültek, boldogan keresték az elrejtett édességeket.

A hét legizgalmasabb eseménye - az én szemszögemből - a many voices afternoon volt. Ez a délután ugye pont az anyanyelv használatáról, a hazai szokásokról szólna, de mivel mi a nemzetközi csoportba kerültünk, ezért próbáltunk olyan dolgot kitalálni, ami érdekelheti a többieket is, de mégis valami magyar vonatkozása is van. Ja, és ha lehet, akkor kapcsolódik a Book Week fő témájához is.

Végül készítettünk egy nagy, újság címlapot mintázó plakátot, amin magyar találmányokat mutattunk be, valamint megtekintettünk egy megható zenés kis filmet ebben a témában, majd bezsebeltük az elismerő szavakat. Ezen kívül megtanítottuk a jelenlevőket az örökbecsű "tulipánból paprika, parikából Jancsika" kezdetű mondókához tartozó hajtogatós játék elkészítésére. Nagy sikere volt, főleg, ahogy angolul próbáltam előadni a sztorit. Ezek után a román anyuka kapott elő festeni való tojásokat, a gyerekek vidáman festettek, majd megnéztünk egy kis filmet a román népi tojásfestőkről, természetesen román nyelven. Mivel több szülő nem jelent meg rajtunk kívűl, de még mindig volt egy csomó időnk, bevetettem a vészhelyzetre betárazott újságokat, amiből papírcsákót hajtogattunk ("newspaper recycling" címmel). Valahogy aztán eltelt az idő, a gyerekek elégedettek voltak, engem pedig nagyon megdicsért a jelenlevő (amúgy szerintem a legszigorúbb) tanárnő, úgyhogy rendkívül büszke voltam magamra.

Másnap jelmezben kellett menni, zseniálisan kitaláltuk, hogy Bori riporter lesz, akkor csak egy mikrofont kell beszereznünk, amúgy mehet szép ruhában, Ábel pedig meteoro-mókus (időjárás jelentő) lesz, neki csak egy térképre lesz szüksége, amin elhelyezünk mindenféle napokat, esőket, felhőket. Mikrofont Géza gyártott egy kaleidoszkópból, egy hungarocell gömbből és egy fülhallgatóból, igazán varázslatos lett, Bori nagyon boldog volt vele. Ábi pedig egy kötőtűt kapott, amivel mutogatni tudott a térképen.

Másnap pedig kitört a két hetes tavaszi szünet, amit most itt a helyszínen töltünk, leginkább nagy alvások szerepelnek a tervemben, Húsvétra pedig elutazunk Zermatt-ba, ahonnan megtekintjük a Toblerone hegyet, azaz a Matterhornt. Mármint ez a terv, már csak az időjárásnak kellene ehhez alkalmazkodnia (egyelőre havazást írnak...).

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.