Miután Géza szerencsésen visszatért Portugáliából, és még Agyibagyi is itt volt, november utolsó előtti szombatján ellátogattunk Genfbe, a Tutanhamon kiállításra. Bori tavaly tanult az iskolában Egyiptomról, a fáraókról, múmiákról, úgyhogy gondoltuk ez remek program lesz. Persze az elindulás megint botrányos volt, és ott is előadták (mármint a gyerekek) a szokásos „engem ez egyáltalában nem érdekel” című műsorszámukat, de aztán mégis felkeltette az érdeklődésüket a sok kiállított kincs, arany, szarkofág, múmia (persze minden másolat volt), érdekes filmeket is vetítettek, ami bemutatta az ásatásokat, a kincsek felfedezését, majd a sok ármányt, harcot, amik ezzel együtt jártak.

Amit én különösen élveztem, hogy Ábel fordította nekem azt, amit az audioguide-ból hallott. Nagyon érdekes dolgok történtek ám a régi Egyiptomban! Pl. sonkás szendviccsel előcsalogatott kígyók, és más ehhez hasonló izgalmas események.

A kiállítás megtekintése után – ha már úgyis ott voltunk a határ közelében – átugrottunk Franciaországba, hogy Ábelt felruházzuk télire. Ugyanis beköszöntött a tél, méghozzá csütörtök reggelre lehullott tetemes hóval. Ijedtemben gyorsan előkaptam a téli gúnyákat, ami Bori estében jónak bizonyult, de Ábelre sajnos nem ment föl a gatya. A kabát ráment, de az alól még a pólója is kilógott. Megnőtt a gyerek. Szegényke végül magára passzírozott egy sígatyát, amit egy őszi dzsekivel kiegészítettünk, és megígértem, hogy a hétvégén beszerzünk neki megfelelő méretű szerkót. Szóval ezért elmentünk a Decathlon-ba, ahol megvásároltuk a megfelelő cuccot (a ruhaméret alapján kb. 20 cm-t nőtt tavaly óta, csak hosszában, szélességről még nem is beszéltünk. Na és a lába! Kész anyagi csőd.)

Szombat este – kihasználva, hogy Agyibagyi itt van – belevetettük magunkat az éjszakai életbe, mexikóit vacsoráztunk, és jól kicsodálkoztuk magunkat, hogy micsoda éjszakai élet van Lausanne-ban.

Vasárnap reggel elautóztunk Montreux-be, ahol az előre megváltott jegyeink birtokában felvonatoztunk a Rochers-de-Naye hegyre (itt laknak a mormoták, akik most téli álmot alszanak), ahol személyesen a Mikulással lehet találkozni. A montreux-i állomásról napsütésben indult a vonat, ahogy egyre magasabbra utaztunk, a hó is egyre nagyobb lett, nem beszélve a ködről. A hegytetőn az arcunka csapódó jéghideg szél, és hó köszöntött minket, úgyhogy gyorsan bemenekültünk az épületbe. A programban az állt, hogy a helyszínen megtekinthető a Mikulás maga, a Mikulás nyulai (?), a Mikulás hálószobája, valamint a Mikulás mozija (??). Elindultunk hát egy hosszú folyosón, ami mindenféle – kissé kínos – karácsonyi hangulatot idéző tárggyal volt kidekorálva (plüss jegesmedve hátán lovagló plüss egér, műanyag hóember, stb.). A Mikulás maga egy kisebb teremben üldögélt elkerítve, bele lehetett ülni az ölébe egy fénykép erejéig. A lelkes szülők tuszkolták is a bőgve tiltakozó gyermekeiket a nagyszakállú bácsi színe elé, mi viszont – mert jó fejek vagyunk (és félünk a gyerekeinktől) – ezzel meg sem próbálkoztunk. Volt még egy szoba – azt hiszem a Mikulás könyvtárát akarta jelképezni – ahol mindenféle plüss állat volt elhelyezve, méghozzá olyanok, amelyek valamely delejnek köszönhetően mozgatták a fejüket. Kicsit rémisztő volt. Átverekedtük magunkat a tömegen, és felkerestük a nyulakat. Ezek igazi, élő nyuszik voltak, ültek egy ketrecben, infra lámpa fényénél melegedve. Nem értettük, hogy miért pont nyulakat tart a Mikulás, de hát végül is mindegy. Innen egyenesen a Mikulás hálószobája felé vettük az irányt, megállapítottuk, hogy a Mikulás nem egyedül alszik, mert két pár mamusz volt az ágy mellett (többféle megoldás született arra nézve, hogy kivel oszthatja meg az ágyát Miki bá), valamint, hogy nem híve a skandináv egyszerűségnek, hanem inkább a giccset szereti éjszaka is. Ezek után már csak a mozi volt hátra. Hát a cseles svájciak ezt úgy oldották meg, hogy az amúgy is ott található – a mormoták életét bemutató – kiállítás részét képező mozira kitettek egy táblát, hogy ez itt kérem a Mikulás mozija, és meg lehetett tekinteni – az amúgy is állandó vetítés alatt álló – filmet Svájcról, a hegyekről, a zergékről, mormotákról.

Elárulom, hogy kissé csalódottak voltunk, az eddigi tapasztalataink, valamint a belépőjegyek ára alapján kissé színvonalasabb dolgot vártunk. Nem beszélve az árban benne foglalt – gingerbread-et és édességeket tartalmazó – meglepetéscsomagokról, amit egyáltalában nem kaptunk, helyette a gyerekek kaptak egy-egy jojót. (Igen, egy jojót.) A nap mélypontja - legalábbis számomra - mégis csak az volt, amikor azután, hogy már mindenki nagyon fázott, fáradt volt, éhes és ennek hangot is adott, tehát a hangulat alapvetően szuper volt, Borika egy jól irányzott mozdulattal megdobott jégcsappal egy békésen eszegető japán turistát. Erre én szent beszédet tartottam neki az illedelmes viselkedésről, eközben Ábi feltette a kérdést, hogy „Mi csorog anyából?,” amire mindenki csak nézett, hogy na vajon tényleg, jaj de érdekes.  Amúgy egy üveg ice tea volt, ami kiborult a táskámban, és onnan folyt a nadrágomra, na meg a cipőmre. Akkor azért legszívesebben hopponáltam volna egy tengerparti nyugágyba.

Szerencsére nem sokára jött a vonat, és a Rochers-de-Naye-ről leereszkedtünk Caux-ba, ahol maga a Karácsonyi falu található. A leírás szerint rénszarvas, varázserdő, és mindenféle varázslatos, elbűvölő karácsonyi csoda található itt. Hát, öööö…. Voltak kecskék, vicces fufruval, lámák, akiknek csak a fenekét lehetett látni, nyulak, plüss farkasok, és mindenféle újrahasznosított cuccokból eszkábált hangszerek (ezek tényleg viccesek voltak). Itt szerencsére legalább már tömeg nem volt, de a katarzis itt is elmaradt.

Ismét vonatra szálltunk, és visszatértünk Montreux-be, ahol végig nyomakodtunk a karácsonyi vásáron, ettünk, ittunk, vásároltunk, és aztán nagyon fáradtan haza tértünk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.