Miután visszatértünk Londonból, még két hetet jártak a gyermekeink iskolába, de ekkor már inkább a karácsonyi műsorra készülődtek, mintsem a tanulással bíbelődtek volna. Mindenféle karácsonnyal kapcsolatos tevékenységet végeztek a suliban, valamint gyakoroltak a Nagy Előadásra.

Az utolsó tanítási hét szerda délutánján volt a Christmas Show, ami - ugyanúgy mint tavaly - a Jongny nevű hely tornacsarnokában került megrendezésre. Teljes volt az izgalom, annyit tudtunk, hogy az előadás címe Aladdin lesz. Borinak háromféle ruhát kellett bevinnie, többek között egy csillogó kék kis mellényt is. Ilyennel nem rendelkeztünk, de sebaj, én a kreatív varrtam neki egyet, méghozzá egy szépet. Ábinak elegáns ruhát, és nyakkendőt (long tie típusút) kellett bevinnie, miközben az osztályából a lányoknak szép ruhát, és toll boát. Ezek után nagyon kíváncsiak voltunk, hogy mi fog történni...

Nem kellett csalódnunk, az előadás vidám és felszabadult volt, a gyerekek énekeltek, táncoltak. Volt ott minden, Aladdin, Money, money, money az ABBA-tól, Harry Potter főcímzene (kék mellényben), a Thriller Michael Jackons-tól, Bruno Mars Marry You-ja, francia dalocska Papa Noel-ről, és a végén természetesen We wish you a merry christmas. Borinak szöveges része is volt, ügyes volt, elolvadtunk tőle. Ábi kicsit mérges volt ránk, mert az volt a kérése, hogy olyan helyre üljünk, ahol nem lát minket, de mivel akkor mi sem láttuk volna őt (valamint Bori meg persze azt kérte, hogy mindenképpen az első sorba üljünk), beültünk előre, amivel feszélyeztük a kisfiúnkat, úgyhogy próbáltuk feltűnés nélkül videózni és fotózni.

Csütörtökön délután az iskolában Christmas Activity-re várták a kedves szülőket, hát gyorsan jelentkeztem, méghozzá Ábelék osztályába (Borin úgy látszott nem sértődik meg, ha nem ülök ott vele egész délután). Az egyik lelkes anyuka készült mindenféle mesével, kézműveskedéssel, én pedig próbáltam mindehhez asszisztálni. Ábel meg volt elégedve a teljesítményemmel, úgyhogy nagyon büszke voltam magamra. Pénteken még partyzott minden osztály egy utolsót, aztán nagy Beutiful Holiday kívánások mellett három hétre elbúcsúztunk az iskolától.

Szombaton a fiúk elugrottak egyet síelni, és mivel itt sem tört ki még igazán a tél, kénytelenek voltak egy gleccsert felkeresni. A részletekről majd Géza beszámol.

A szezonnyitót a Les Diablerets gleccseren tartottuk Mukival. Ez az a hely, ahol szánkózni is voltunk már, csak a melegebb időben is síelhető pályák természetesen kicsit  magasabban vannak. Annyira magasan, hogy a kabinos felvonó is két részletben megy fel a 3000 m-es csúcsra. Itt viszont meglepő módon inkább kezdőknek jó pályák vannak. Szélesek, egyik sem túl meredek, viszont nagyon hosszú. Ami első síelésre ideálisnak tűnt. Plusz szikrázó napsütés, kék ég, nem túl hideg idő. Ennél jobbat nem is kívánhattunk volna. A gleccsert egyébként nem csak síelésre használják, van itt kutya-szán pálya, sífutó pályák, hótalpas túrákat is szerveznek, a sznoboknak még helikopteres vagy kisrepülős sétarepülést. Mi síeltünk. Remek volt. Az egyetlen bökkenő az volt, hogy az összes pályán csákányos felvonó volt. És mivel mint már írtam a pályák hosszúak, így a felvonók sem rövidek... Na most ha ezt összerakjuk, akkor adott egy felnőtt, egy gyerek, jó hosszú csákányos felvonók. Vagyis, apa szinte guggolva felvonózik és a csákány nem a fenekét tolja, hanem a vádliját. Remek edzés volt. :)

Kis színes: lefelé a kabinos felvonó mindkét szakaszán magyar volt a kezelő. Az elsőről még onnan derült ki, hogy megszólított minket. A másodikat viszont a mellkasán lévő "Béla" feliratú névtábla alapján már magunk azonosítottuk. Béla azt is elmondta, hogy legalább tíz magyar dolgozik csak ezen a hegyen, és még egy csomóan a környékbeli szállodákban és éttermekben is.

December 15-én, vasárnap hazarepültünk hármasban, Gézát pedig - nagy szomorúan - itt hagytuk még egy pár napra, aztán pénteken ő is csatlakozott hozzánk. Otthon mézeskalácsot sütöttünk, sokat aludtunk, karácsonyoztunk, drága családtagjainkkal és barátainkkal töltöttük az időt. Volt nagy rohanás persze, próbáltunk minél több programot belezsúfolni a két hétbe. Ez olyan jól sikerült, hogy december 28-án még egy kis autóverseny nézés is belefért. Géza és Ábi elmentek megnézni Danit a Hungaroring-en a Szilveszter Rallye-n. Nagyon jól szórakoztak, és azóta persze az összes playmobil ember rally versenyző...

Január 3-án pedig csurig pakoltuk az autót, és elindultunk vissza Lausanne-ba. Péntek éjszaka Bajorországban aludtunk, a Tücsök utcában szombaton este landoltunk. Vasárnap megpróbáltunk lelkileg felkészülni a dolgos hétköznapokra, hétfőtől pedig visszaállt minden az eredeti kerékvágásba. A napok nagyon gyorsan telnek, a tél még mindig nem igazán köszöntött be, a gyerekeknek azért elkezdődött a síelés az iskolában. Kéthetente hétfőn egész nap Les Paccots-ban vannak. Borinak szép a sícipője (narancssárga), úgyhogy eggyel kevesebb okot tud felsorolni, hogy miért is nem szereti eme csodás sportot. Voltunk már családilag is síelni, a többiek ügyesek, én kevésbé, de szerencsére maradandó károsodást nem szenvedtem, és mások sem az én hibámból kifolyólag. A gyerekek kaptak új síszemüveget (megnőtt a fejük a tavaly óta?!), nagyon menő, Ábi azóta azzal alszik, reggelente fel is veszi, abban üldögél a kanapén.

Múlt előtti szombaton felkerestük az Olimpiai Múzeumot, ami két év felújítás után most nyitotta meg a kapuit. Mivel nagyon szép idő volt, lesétáltunk Ouchy-ba, amitől már eleve elfáradtunk, majd a múzeumban is elbolyongtunk egy pár órát, úgyhogy délután már alig vonszoltuk magunkat. A múzeum szuper, nagyon színvonalas, érdekes, a gyerekek is élvezték, van mindenféle interaktív cucc, amit lehet nyomogatni, fogdosni, megnézni, meghallgatni. Külön rész szól az ókori olimpiákról, Coubertin báróról, az újkori olimpiákról, az olimpiai faluról, a különböző sportszerek fejlődéséről, az ifjúsági olimpiákról és a paraolimpiákról.

Ha már ilyen sportos hangulatba kerültünk, este Géza és Ábel még elugrott Genfbe, hogy megtekintsenek egy jégkorong mérkőzést, melynek részleteiről Géza tud hitelesen beszámolni.

Geneve Servette HC - Lausanne HC. Ez itt rangadó. És egyben Winter Classic is volt. Vagyis nyitott stadionban játszották a meccset. (Ezeken a Winter Classic meccseken nekem azért mindig mosolyognom kell. Én ahhoz vagyok szokva, hogy ha jégkorong, akkor Kisstadion, hóesés, hideg...) A lényeg, hogy itt a Stade de Genéve füvére dobtak fel egy jégkorong-pályát. Volt 29.400 néző, élő koncert a szünetekben, a végén fény-show meg tűzijáték. A hangulat mondjuk nem volt annyira jó, mint a múltkori lausanne-i meccsen, de a körítés elvitte a dolgot. A meccs színvonala sem volt kiemelkedő. Annyira nem, hogy a 0-0-al végigszenvedett három harmad végén Muki már azt mondta, az se baj, ha a Genf üt gólt, csak ne legyen hosszabbítás. De lett. Viszont abban a Lausanne egy emberelőnyt kihasználva gyorsan ütött egy gólt, és jöhetett a tűzijáték.

Tegnap pedig elmentünk szánkózni. Bori nem szeretett volna síelni, Ábi viszont igen, az idő gyönyörű volt, úgyhogy kompromisszumos megoldásként beöltöztünk, és elhaladtunk Les Diablerets-re, ahol remek - több mint 7 km hosszú - szánkópálya található. Kölcsönöztünk szánkót, méghozzá nagyon sportos típusút, mert azt mondták a helyi okosok, hogy nem csúszik eléggé a hó, úgyhogy a hagyományos típusú szánkóval nagyon lassú lenne a menet. Fellibegtünk a hegytetőre, majd következett a száguldás. Géza Borival csúszott, én Ábival. A szánkó tényleg gyors volt, Ábi volt a kormányos, én hátul sikítottam, és aggódtam a testi épségünkért... Ábi ugyanis imád a pálya szélén haladni, a legjobb, ha felmegyünk a falra, ettől nagyon vidám hangulatba kerül. Viszont a manőver nem mindig sikerül, úgyhogy megszámlálhatatlanul sokszor estünk el, borultunk fel, fúródtunk bele a falba. Remek szórakozás volt, igaz, hogy most nem nagyon tudok járni, de hát ez a legkevesebb. Kétszer csúsztunk le, az első menetnél Ábel sisakján még egy kamera is volt, ami megörökítette száguldásunkat, és borulásainkat.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.