Kitört a tavasz és a Húsvéti szünet az iskolában. Az előbbi azért lényeges, mert újra nekivágunk az országnak, hogy felfedezzük a még nem látogatott helyeket. Az utóbbi meg azért, mert ebben az évben úgy döntöttünk, hogy nem megyünk haza erre a két hetes szünetre. Részben azért mert nekem dolgoznom kell, részben pedig azért, mert az Easyjet visszaélve a monopol helyzetével iszonyatos árakkal kezdett el dolgozni. Megtehetik, hiszen közvetlenül csak velük lehet Budapest és Genf között repkedni... Mindegy, így utólag tulajdonképpen nagyon hálásak lehetünk nekik, mert remek dolgokat csináltunk, csinálunk a szünetben. És nem mellesleg megúsztuk a pakolás-utazás-otthon-pakolás-utazás őrületet. :)

Az első hétvége a szünetből elég mozgalmasan telt. Szombaton elmentünk Nyon-ba. Nem, nem azért mert ott van az UEFA székháza, hanem mert onnan lehet átmenni a tó túloldalára Franciaországba, Yvoire-ba. Ez egy nagyon szép középkori városka. Csodálatosan megőrizték a városközpont épületeit a tóparton. Nagyon könnyű átérezni, hogy milyen lehetett itt élni 700 évvel ezelőtt. Persze el kell tudni vonatkoztatni a turista-hordák megkopasztására létrejött ipar jeleitől. Vagyis attól, hogy szinte minden második ház aljában ajándékbolt, galéria, kávézó, vagy étterem van. Gondolom a középkorban ez azért nem volt ennyire gyakori. Viszont van kastély, amiben kb. hatszáz éve ugyanaz a család él. Komolyan ott élnek most is, ezért nem is lehet látogatni. A kastély mellett viszont kialakítottak egy gyönyörű nyilvános kertet. Ez a Jardin des Cinq Sens, vagyis az Öt Érzék Kertje. Ez a középkori mintára kialakított kert egy kis labirintus, amiben az alpesi növényeket bemutató kertecske mellett öt téma-kert van. Mindegyik az egyik érzékre épül, vagyis van a látásra, tapintásra, szaglásra, ízlelésre épülő rész. Mondjuk az ötödik érzék, a hallás egy kicsit elnagyolt, mert a madárdalt ugye nem csak ebben a részben lehet hallani. :) Viszont a kert gyönyörű, nagyon klassz volt végigbóklászni benne. A srácoknak van egy kis feladatlap is, hogy lekösse őket, és persze azért elképzeltük azt is, hogy milyen lenne kettesben ücsörögni a madárfüttyös napsütésben a padokon. Utána keresztül-kasul bejártuk a kisvárost és nagyon elégedetten hajóztunk vissza a svájci oldalra.

Aztán szombat este régi "adósságomat törlesztettem". Mióta itt vagyok Svájcban, azóta tervezgettem, hogy kimegyek egy itteni foci meccsre. Aztán mindig volt valami más program, meg valljuk be őszintén, az itteni foci azért nem annyira vonzó, mint mondjuk a jégkorong. A helyi csapat, az FC Lausanne Sport most éppen tök utolsó a méltán ismeretlen svájci bajnokságban, a Super League-ben. De csak nem mehetünk úgy haza, hogy nem voltunk itt meccsen! Éppen ezért kinéztem egy olyan meccset, ahol legalább az egyik csapat kellemes emlékeket ébreszt bennem. FC Lausanne Sport - Grasshoppers Zurich. Nem kellett aggódni, hogy nem lesz jegyünk, hiszen összesen 2.850 néző volt a 15.700 férőhelyes Lausanne-i Olimpiai Stadionban. Ebből is kb. ezer lehetett a vendégszurkoló. Ennek megfelelően nem is nagyon volt hangulat. A 20 lausanne-i ultra próbálkozott valami dalolással, de egyrészt a jóval hangosabb vendégszurkolók, másrészt a meccs minden kritikán aluli színvonala lassan elcsendesítette őket is. A zurich-i csapat viszont meghazudtolta a svájciakról bennünk élő előítéleteket. Gondoltam, hogy itt egy meccsen az a legnagyobb botrány, ha a szurkolók nem közvetlenül a kukába dobálják a szotyi héját. Ezzel szemben a zurich-i szurkolók végig görögtüzeztek, sőt egy alkalommal még a futópályára is beugráltak. Szerintem otthon ez legalább 2 millió lenne... Ja, a meccset a Grasshoppers nyerte 2-0-ra.

Vasárnap újabb kirándulásra indultunk. Ezúttal maradtunk az országban, viszont autóztunk kicsit, nehogy az autó, vagy a srácok elszokjanak az utazástól. Trümmelbach volt az úticél. Amint a nevéből is látszik, ez a hely már a rösti graben német oldalán van, és a völgy, amiben található arról nevezetes, hogy rengeteg vízesés hozza le ide a hegyekről az elolvadt havat és jeget. Nagyon szép látvány, ahogy befelé haladva a völgyben mindkét oldalon egymás után kisebb, nagyobb vízesések követik egymást. A leghíresebb az a tíz vízesés, ami a hegy belsejében zúdul le. Erről kapta egyébként a patak a nevét is, ami arra utal, hogy ez a vízesés elsősorban nem a látványával nyűgözi le az embert, hanem a hangjával. A Trümmelbach ugyanis azt jelenti, hogy patak, ami dobként dübörög. A hegy lábától a sziklába vájt lifttel lehet feljutni a legfelső vízeséshez, ahonnan kiépített utakon, hidakon, teraszokon, lépcsőkön vezet le az út, vissza a völgybe. Tényleg döbbenetes a víz hangja, de azért a látvány sem utolsó. Másodpercenként kb. 20.000 liter víz zúdul le itt az Eiger, a Mönch és a Jungfrau gleccsereiről. Nagyon klassz élmény volt!

A héten aztán én csütörtökig dolgoztam (Nagypéntek itt munkaszüneti nap), a srácok meg kipihenték az iskola és a mozgalmas hétvége fáradalmait. Főleg itthon heverésztek, de voltak nálam ebédelni, meg játszani a Milan parkban is. Meg cirkuszban is jártunk. És itt most következzen egy kis reklám. A jegyeket ugyanis ajándékba kaptuk az AMAG-tól, ami az itteni Porsche Hungária. Tőlük vettük a Skodát, és oda hordjuk szervizbe is. Gondolom mivel az elmúlt két évben rendesen fizettük a lízinget, és már négyszer volt kötelező szervizen is a kocsi, kiemelt ügyfelek vagyunk. :) A lényeg, hogy meghívtak minket a csak az ügyfeleiknek kibérelt előadásra a Nock Cirkuszba. Nagyon jól szórakoztunk. Volt minden: ló, kutya, teve, szamár, zsonglőr, bohóc, meg ketrec-gömbben motorozás. A szünetben ugyan a műlovarnő árulta az üdítőt, az akrobata a pattogatott kukoricát, a kutyaidomár a vattacukrot, de a műsor összehasonlíthatatlanul profibb volt, mint a balatonvilágosi Colorado Cirkuszban. Sőt, végül a bűvész éppen Ábelt vitte fel a porondra, hogy vele varázsoljon. Itthon azóta is próbálunk pénzeket előhúzni a füle mögül és a szájából, de nekünk valahogy nem sikerül... :)

A Húsvéti hétvégét pedig Zermatt-ban töltöttük. De erről majd legközelebb.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.