Lássuk mi minden történt az utolsó bejelentkezésünk óta…

Volt két hét szünet az iskolában, úgyhogy október 13-án hazarepültünk hármasban, Gézát pedig itt hagytuk még egy kicsit dolgozni. Elutazásunk előtti szombaton megtekintettük a KNIE cirkusz kiváló előadását, ami tényleg fantasztikus volt ismét (tavaly már láttuk őket). Volt móka, kacagás, izgalom bőven. Guminők, idomított papagájok és tevék, légtornászok, és egy magyar származású zsonglőr, aki zseniális és nagyon vicces volt.

Az otthon töltött két hét gyorsan elrepült, nem sok minden fért bele, csak a legszükségesebb ügyintézések, és a szükségesnél kevesebb baráti találkozás. De ez nem panasz, csak ténymegállapítás. Azért voltak izgalmas dolgok, pl. én a magam részéről részt vettem az Auguszt Cukrászda fél napos süti sütő tanfolyamán, melynek keretében Dobos tortát, és Meggyes-mákos pitét készítettünk. Majd jól betörök a tudományommal a svájci süteménypiacra, és akkor aztán nézhetnek az itteni confiseur-ök! Ezenkívül voltunk Noszvajon is Gézával, és még egy pár kedves emberrel. Ettünk, ittunk, ezenközben a gyerekeink nagymamáztak. Még moziba is eljutottunk kettesben, megnéztük a Gravity című filmet, hááát… A filmkritikát hagyjuk is, annyit mondok csak, hogy a világűrben poroltó segítségével is lehet haladni, ami praktikus információ lehet azok számára, akiknek elromlik az űrhajójuk.

A gyerekek élvezték az otthoni kertet, a rengeteg lehullott levelet, amit néha szorgos kezek szépen összegereblyéztek, hogy azután a vidám gyerekek újra eredeti állapotba szétterítsenek. Átmenetileg macskánk is volt, akit Gesztenye névre kereszteltünk (először a Miss Puha Tappancs nevet kapta, de az túl hosszúnak bizonyult). Egyszer csak megjelent a kertben, nyávogott, nagyon kedves volt, mi meg felelőtlenül beleszerettünk. Békésen tűrte amint Ábel két lábon sétáltatta, integetett a mancsával, vagy csak üldögélt baseball sapkával (és rezignált arckifejezéssel) a fején. Persze azt tudtuk, hogy ott nem maradhat szegényke, mert nem lesz, aki gondoskodik róla, úgyhogy kerestünk neki befogadó gazdát. Géza talált is egyet, teljes volt az izgalom, de végül a nagy nap reggelén a macsek eltűnt, majd pedig a gazda-jelölt is visszakozott. Reméljük, hogy Gesztenye visszatért az igazi gazdájához, vagy talált egy jobb fej családot, akik nem utaznak el 1200 km-re, és nem próbálják beidomítani arra, hogy ugorjon át egy hulla-hopp karikán.

Október 26-án tértünk vissza Lausanne-ba, reggel háromnegyed hétkor kellett elhagynunk az otthonunkat, ami nem volt egy egyszerű menet, de végül sikerült, és a gépet is szépen elértük. Azért még péntek este volt egy kis izgalom. Az volt a tervem, hogy a gyerekek nyolc órakor lefekszenek, és azon nyomban elalszanak (így kipihenten és vidáman kelnek fel reggel hatkor), én gyorsan bepakolom a bőröndöket, eltakarítom a romokat, és gyorsan nyugovóra térek. Hát, majdnem sikerült… Annyi összejött a dologból, hogy nyolckor pizsamában voltak a gyerekek, bár még nem az ágyban, hanem a konyhában, békésen vacsorázgatva. Én már kicsit űzött állapotban szedtem össze a holmikat, amikor is megkérdeztem Borit, hogy hol van a bőröndjének a kulcsa, mert a bezárt lakatot szeretném eltávolítani, ugyanis úgy egyszerűbb belepakolni. A kulcs? Jaj, hát az a Lili gatyájának a zsebében maradt, bocs anya! (Lili nálunk töltötte a délutánt, ő Bori örök, és legeslegjobb barátnője). Ó hát semmiség, pizsamás gyerekekkel autóba pattantunk, megszereztük a kulcsot, úgyhogy kilenckor már ágyban is voltak. Azért a reggeli ébredést nem nevezném sem derűsnek, sem vidámnak. Mindegy, túléltük, és délben már Géza karjaiba futhattunk a genfi repülőtéren.

Visszatérésünk napjának további részét pihenéssel töltöttük, próbáltunk visszarázódni a helyi viszonyok közé. Vasárnap pedig – megnyitván a téli szezont – felkerestük a Les Paccots-ban található jégpályát. Én felmentést kaptam tesiből, úgyhogy üldögélhettem egy könyvvel a padon, és a pálya széléről csodálhattam családom csodálatos suhanását. Pihenésképpen (fárasztó dolog Háy Jánost olvasni) beültünk a jégpálya mellett található kicsinyke kis étterembe. Nagyon hangulatos hely, rendkívül kedves a személyzet is, és még angolul is kommunikálnak (így nem google fordító segítségével kell megtippelnünk, hogy miből lehet választani, ami - lássuk be - praktikus dolog). Még az is különlegessé teszi a helyet, hogy minden ételt ehető virágokkal díszítenek. Azért az elég vicces, amikor a hamburgerben elhelyezkedő húsz deka marhahúson egy kis csokor mezei virág is díszeleg.

Hétfőn visszatért minden az eredeti kerékvágásba, gyerekeket elszállítottam az iskolába (felidéztük, hogy tavaly ilyenkor óriási hó volt, valamint tanítási szünet, mert elromlott a fűtés), majd haza tértem, és kísérletet tettem a bőröndök kipakolására. A kísérlet nem hozott teljes sikert, ugyanis az egyik bőrönd – szégyenszemre – még mindig azt várja, hogy megszabadítsam a tartalmától (pár hét, és indulunk haza téli szünetre…).

Október 30-án került megrendezésre a suliban a Harvest Event nevezetű esemény, ami tulajdonképpen a Halloween-t takarja. A lényeg az volt, hogy a gyerekek aznap jelmezben mentek iskolában, és mindenféle tréfás vetélkedőn vettek részt a délelőtt folyamán. Természetesen a szülők is megjelenhettek az eseményen, akár jelmezben is. Én megjelentem, jelmezt nem viseltem.

Bori boszorkánynak öltözött, az ő ruháját még az őszi szünet előtt beszereztük, Ábi pedig ninja volt. Ugyan ő eredetileg ördög szeretett volna lenni, méghozzá piros ördög, ugyanis (szerinte) a Magyar népmesékben az ördög piros, és ő ragaszkodott ehhez az autentikus forráshoz. Na de piros ördögjelmezt nem találtunk (minden esetre egy műanyagból készült vasvillát beszereztünk), úgyhogy kisebb marketing tevékenységemnek köszönhetően belátta, hogy a ninja is elég ijesztő (sőt!), és ráadásul a méretében kapható is a megfelelő öltözék, úgyhogy egy csinos ninja jelmezt még az otthon tartózkodásunk utolsó napján beszereztünk.

Szerencsére az időjárás kegyes volt a nagy eseményen, sütött nap, bár a 6°C-ot nem nagyon haladta meg a hőmérséklet. A gyerekek élvezték a játékokat, legnagyobb megkönnyebbülésükre nem volt zsákban futás, helyette volt tök bowling, célbadobás szemgolyóval, vámpír minigolf és más ehhez hasonló kedves mulatság.

Az itthoni halloween-ozás sem maradt el, a gyerekek szépen beöltöztek, és elmerészkedtek egészen a velünk szemben lakókig (mintegy három méter). Bekopogtak, „Trick or treat!” kiáltották, kaptak két csokit, és visszarohantak a lakásba. Az volt a terv, hogy végig járják a házat, de aztán inukba szállt a bátorság, úgyhogy itthon maradtak.

A mostani szombaton Bori szülinapi zsúron volt, mi pedig azalatt az idő alatt Vevey-ben sétálgattunk, betértünk az Alimentariumba, drukkoltunk egy futóverseny résztvevőinek, cukrászdáztunk, és megszemléltünk egy művészeti performance-ot, mely arra hívta fel a figyelmet, hogy milyen pazarlás Svájcban palackos vizet inni, amikor itt a világon a legjobb minőségű a vezetékes ivóvíz. A performance maga abból állt, hogy egy fiatalember egy csomó Vittel márkájú ásványvizet öntött bele a Genfi tóba, a kiürült palackok pedig hegyben tornyosultak. A performance részét képezte még egy autó, aminek a nyitott csomagtartója tele volt kenyérrel (ezt nem tudtuk megfejteni), sőt még egy félig-meddig elkészült galériába is betértünk, ahol további művészeti alkotások kapcsolódtak a témához, többek között egy üvegtéglákba zárt sáskákból épített kocka is látható volt, meg egyéb dolgok, amiket ránézésre nem tudtunk értelmezni, a francia nyelvű felirat megértése meg még sajnos nem megy.

Vasárnap pedig megint korcsolyáztunk (vagyis, én – le sem merem írni – megint ellógtam, de jövő héten összeszedem magam). Egyebekben az időjárás elég kellemes, ha éppen nem ömlik az eső megállás nélkül napokig, akkor szinte tavaszias, a magasabb hegytetőket már hó díszíti, ami látványnak nagyon szép, de bennem kisebb szorongást kelt ha belegondolok, hogy eljön az idő nemsoká', és parédézhatok újra a sípályán. Jaj.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.