Múlt héten pénteken végre eljött az a nap, amire nekünk, idegenbe szakadt rajongóknak kicsit többet kellet várni, mint az otthoniaknak. Ideért a Depeche Mode. Persze mi ezt a koncert-látogatást is kicsit extrémen oldottuk meg, hiszen valakinek vigyázni kellett a srácokra, míg mi 100 km-el arrébb bulizunk. Gyorsan felmértük, hogy sajnos a szóba jöhető két baráti pár közül az egyik azért nem tud segíteni, mert felháborító módon éppen most kellett megszületnie a kisgyermeküknek (Balázska egyébként hihetetlenül cuki), a másik párt pedig ezen a hétvégén látogatta meg a család otthonról. Így arra jutottunk, hogy jöjjön anyu. Hihetetlen, de olcsóbb repjegyet venni és ideutaztatni Agyi-Bagyit Magyarországról, mint bébi-sintért fizetni. Arról nem is beszélve, hogy el sem akarom képzelni, mit műveltek volna a gyerekeink egy idegennel itthon.

A lényeg, hogy anyu jött (Ezúton is nagyon köszönjük!), mi meg péntek este autóba dobtuk magunkat és átrobogtunk Bernbe, hiszen a Stade de Suisse-ben (a nemzeti stadionban, ami egyben a helyi Young Boys pályája is) volt a koncert. Az időjárás végre kegyes volt hozzánk, sehol egy felhő, úgyhogy esélyes volt, hogy az eddig megszokottaktól eltérően idén nem ázunk el gatyáig/bugyiig a DM koncerten. Hétre volt meghirdetve a buli, de nem volt meglepő, hogy ekkor még mindenki kint korzózott a stadion körül.  Az élelmes cégek persze kihasználták a tömeget, és chipset (Zweifel!) meg cukorkát (Ricola-t természetesen) osztogattak, volt sörsátor, grill-kaja, sült kolbász, vurstli hangulat. A bejáratnál még füldugót is lehetett kérni. Ezt mondjuk nem nagyon értettük, de természetesen éltünk a lehetőséggel, úgyhogy most Eszter táskájában lapul egy pár füldugó, amit a koncerten nem használt ugyan, de ki tudja mikor lesz rá szüksége. Amúgy minden remek volt, attól eltekintve, hogy mások is eljöttek. :) Ugyanis így felháborító módon elénk álltak, közel jöttek, ittak, ettek és (!) még cigiztek is. Eltartott egy darabig, míg a koncert hangulat felülkerekedett a tömeg-iszonyon, vagy lehet, hogy csak a passzív dohányosként elszívott tucatnyi joint segített oldódni, a lényeg, hogy végül volt tánc, ugrálás meg karlengetés (Never let me down again...) Az mondjuk tényleg fura volt, hogy mikor fél kilenckor elkezdődött a buli, még erősen Dave szemébe tűzött a Nap. Ugyanis itt mostanában csak kb. fél tíz - tíz felé lesz sötét (nyugat, ugye), így tulajdonképpen csak a koncert utolsó fél órájában nem éreztük úgy, mintha egy fesztivál délutáni fellépőjét hallgatnánk. Viszont meg kellett állapítanunk, hogy az öregek még mindig hozzák a megszokott színvonalat, úgyhogy összességében remekül éreztük magunkat.

Szombaton, kihasználva a még mindig kitartó remek időjárást, felkerekedtünk és elmentünk a Gorges du Durnand-hoz. Ez egy kis szurdok, amiben 14 vízesésen keresztül zubog le egy hegyi patak. Most víz is volt benne bőven, hiszen a magasabb hegyeken igazán csak mostanában kezdett olvadni a hó. Szóval, napsütés, patak, vízesés, könnyed séta ebéd előtt, mi kell más?! A számításomból csak az maradt ki, hogy az ötfős kis társaságunkból egyedül nekem nincs tériszonyom. A többieknek viszont elég erős. A könnyed kis séta meg nagyrészt a sziklafalra rögzített falépcsőkön és utacskákon halad. A többieket az sem győzte meg, hogy jelentéktelennek nem mondható súlyom alatt sem szakadt le sehol az út, egy idő után hangos zokogás közepette visszafordultak. Így ők csak később, fényképről látták a lélegzet-elállító zuhatagokat és sziklákat. Cserébe, míg én ámuldoztam, addig a srácok fagyiztak és trambulinoztak egyet; Eszter és Agyi-Bagyi meg napozott az étterem teraszán. Ebédre én is visszaértem, és az út menti étterem kinézetéhez képest meglepően jó ételek fölött azt is eldöntöttük, hogy kárpótlásul a félig-meddig elmaradt programért, hazafelé elmegyünk és megnézzük az Aigle-i várat.

Ezt a várkastélyt távolról már sokszor láttuk, mikor síelni mentünk, és múltkor a vonatos parkban is ennek a makettje volt az egyik fő látványosság. Közelről, teljes méretben is jól néz ki. Egy aranyos kisváros közepén, egy kicsi dombon áll, körülötte mindenütt szőlővel. Ennek megfelelően a termeiben a szőlőtermesztést és a borkészítést bemutató kiállítás van. Pincétől a padlásig. Mondjuk ahhoz, hogy megnézhessük keresztül kellett verekednünk magunkat több multi-kulti esküvőn is. Az egyiken a helyi kosárlabda csapat svájci óriása volt a vőlegény, viszont a mennyasszony egy kínai lány. Így hát a középkori templom előtt nem csak a hihetetlenül ízléstelen szerelésben feszítő pom-pom lányok, hanem egy kínai sárkány is várta a násznépet. Mit mondjak felejthetetlen élmény volt. Hozzájuk képes már szinte üdítő látvány volt a másik esküvő 15-20 cm-es tűsarkakon egyensúlyozó, oroszajkú hölgykoszorúja. Volt köztük olyan, akit két oldalról támogattak a várhoz vezető köves úton, hogy ki ne törje a bokáját. Aztán a kastélyban már egy nagyon normális, és kb. tíz nyelven beszélgető társaság tolongott az udvaron. Szintén esküvő. Úgy tűnik, hogy a környéken az összes esküvő-szervező ezt a helyszínt adta el erre a szombatra. Minket viszont nem hívtak meg, így nekünk maradt a múzeum látogatás...

Vasárnap visszatért a megszokott időjárás: szakadt az eső. Agyi-Bagyi sétálni indult, mi meg zsúrokba hurcoltuk a gyerekeinket. Ábi hosszas rábeszélés után végül nem mondta le a zsúrt az Alimentarium-ban (az élelmiszer múzeum Vevey-ben, ahol már voltunk). Utólag persze már a legnagyobb izgalommal mesélte, hogy a pincében van egy konyha, ahol ők mini zöldséges quiche-t sütöttek, meg a kávázóban tortáztak. Ez utóbbit mi is láttuk, mert addigra már mi is ott lapultunk az egyik sarokban, nehogy észrevegyen. Nagyon jó volt látni, hogy milyen felszabadultan beszélgetett (!) a többiekkel. Amíg Ábi sütögetett, addig Borit elszállítottuk egy másik zsúrba, ahol ugyan nem volt sütögetés, viszont készítettek festett párnahuzatot, ugráltak trambulinon és összeettek minden egészségtelen dolgot. Ő sem nagyon akart hazajönni, és rajta sem nagyon látszott, hogy ne tudná magát megértetni a többiekkel. Alakul az a nyelvtudás...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.