A múlt héten szünet volt az iskolában, ami ráfért a gyerekekre, mert már eléggé fáradtak voltak.

Na szóval szünet, méghozzá úgy, hogy Géza is szabin volt szerdától, úgyhogy remek családi programokat találtunk ki. Még a szünetet megelőző pénteken az iskolában megkaptuk Cutie-t Ábiék osztályhörcsögét. Höri egy óriási ketrecben érkezett, egy nagy szatyor hörcsög-kellék (étel, faforgács stb.), egy hörcsögtartásról szóló kézikönyv, valamint egy A4-es lapnyi tudnivaló kíséretében. Az információk között szerepelt egy telefonszám, arra az esetre, ha Cutie-t elveszítenénk (tehát ha eltűnik, vagy ha eltávozik az élők sorából). Mindenkit megnyugtatok, hogy nem kellett tárcsáznunk a számot. Cutie-t hazaszállítottuk, és a következő napokban rendkívüli izgalommal vártuk, hogy előjöjjön rejtekhelyéről. Nem nagyon jött. Általában megvárta amíg elcsendesül a lakás, a gyerekek alszanak, és akkor aktivizálta magát, ami azt jelentette, hogy különböző módszerekkel megpróbált kiszökni a ketrecből. Nem sikerült neki. (Nekem volt gyerekkoromban hörcsögöm, és úgy emlékszem neki is az volt az egyetlen életcélja, hogy kijusson a terráriumból. De neki sikerült is.)

Az első hétvége szombatját a teljes tespedés jegyében töltöttük, csak délután merészkedtünk ki a levegőre, megtekintettük a tavat, a gyerekek bicikliztek, aztán gyorsan visszatértünk az otthonunkba. Vasárnapra havas hegyeket tűztünk ki célul magunk elé, de mivel nem bírtunk korán felkelni, ezért úgy döntöttünk, hogy nem síelünk, hanem szánkózunk Les Diablerets-en (Lö Diabétesz, tudjátok). Gyönyörű napsütéses idő volt, a felvonó még mindig nagyon félelmetes magasságban suhant velünk, de Ábel már annyira vagány volt, hogy nem is kapaszkodott, sőt hátrafordult az ülésben! Ó minő borzalom! Ettől én majdnem meghaltam, de aztán mégsem. Két menetet csúsztunk, Géza-Bori páros persze megint gyorsabb volt nálunk, de mi is száguldottunk rendesen, méghozzá Ábi kitalálta, hogy ne az út közepén haladjunk, mint a többiek, hanem a pálya szélén, bedőlve, amiből persze logikusan következik, hogy borultunk is párat, a legnagyobb örömünkre.

A hétfőt és a keddet itthon töltöttük, csak a közeli játszóteret kerestük fel, valamint Gézát a munkahelyén, ahol együtt ebédeltünk.

Szerdán Bázelben voltunk, amit Géza már megénekelt az előző bejegyzésben. Nagyon jó program volt, csak elindulni volt szörnyű. Azt hiszem azt volt a legborzalmasabb elindulásunk a szünidő alatt. Mert nálunk az a rész, amikor megpróbáljuk elhagyni a lakást, általában horrorba fordul. Igen, minden reggel így távozunk itthonról. Ordibálás, bőgés, fenyegetőzés. Lehet küldeni életvezetési tippeket! Nem mondom, hogy szívesen fogadjuk az "úgy rontottátok el a gyereknevelést, ahogy van, most már késő" típusú hozzászólásokat, de az építő jellegű tanácsokkal ne fukarkodjatok.

Csütörtökön korcsolyázni mentünk Les Paccots-ba, ahol megérkezésünkkor három személy korizott, úgyhogy attól nem kellett félni, hogy elsodor minket a tömeg. Én ismét rámerészkedtem a jégre, ami csúszós volt, de egyszer sem estem el, pedig nem kizárólag egy helyben tartózkodtam a palánkot szorítva... A gyerekek persze már ebbe is tök jól belejöttek, Ábi is elhagyta a keretet, és egyből hátrafelé kezdett el korcsolyázni. Én robotmozgással róttam a köröket, néha gyorsítottam a tempón, amikor meghallottam a "Fogócskázzunk!" felszólítást.

Aztán jött a péntek, a program: síelés! A helyszín: Les Mosses. Bennem elhatározás, hogy élvezni fogom. És tadadamm! élveztem is. A sífelvonót minden alkalommal úgy hagytam el, mint a többi ember (nem hason, nem háton, nem léc nélkül, nem bőgve, nem magammal rántva másokat), amitől az önbizalmam az egekbe szökött, és így lesiklani is sokkal jobb volt. Igazán akkor estem csak el, amikor meg akartam nézni Ábi óráján, hogy mennyi az idő, és elvesztettem az egyensúlyomat, de ezzel legalább fellöktem Ábit is, aki elütötte Borit, tehát hárman feküdtünk a földön, miközben Géza remekül szórakozott. Ő amúgy elmehetett igazi pályára is síelni, aminek örült, mi hárman pedig jól elvoltunk a gyerekpályán. Erről a szintről egyelőre nem szeretnék továbblépni, szeretném kiélvezni a siker mámorát.

Szombaton külföldre utaztunk, a Lausanne-tól 100 km-re található francia várost, Annecy-t kerestük föl, ahol a hétvégén velencei karnevál volt. Annecy-t amúgy Franciaország Velencéjének is szokták nevezni, szűk kis utcácskák, keskeny csatornák, hidacskák, tényleg nagyon hangulatos. Igazán karneváli hangulatot nem érzékeltünk, dermesztő hideget annál inkább. Tömegek hömpölyögtek az utcán (mert ráadásul szombaton van piac is, amolyan kirakodó vásár jellegű), a kávéházak megteltek, és az utcákon fel-alá sétáltak a jelmezesek, akik néha megálltak pózoltak, lehetett fotózni. Amúgy nagyon jól néztek ki, nem aprózták el a dekort, volt aki pl. egy fácánt viselt a fején. Tényleg nagyon hideg volt, úgyhogy bemenekültünk a helyi várba, ahol megtekintettünk egy - számunkra - teljesen értelmezhetetlen kortárs képzőművészeti kiállítást. Volt kitömött nyúl, kilapított hupikék törpike, felcicomázott biciklikerék. Miután a kulturális sokktól, és a lépcsőmászástól felmelegedtünk, elhagytuk a várat, majd a várost is, ahová mindenképpen szeretnénk még tavasszal visszatérni.

Vasárnapra a tervünk az volt, hogy kipihenjük a szünidő fáradalmait, hát így is tettünk. Aludtunk, főztünk, ettünk, délután pedig átjöttek Annáék, a gyerekek nagyot játszottak (a fiúk autóztak, vagy a lányokat nyaggatták, a lányok pedig különböző fejdíszekben vonultak fel-alá), mi pedig beszélgettünk egy jót.

Hétfőn pedig hónunk alá csaptuk Cutie-t, az abrakos zsákot, Ábi sífelszerelését, és egészen kevés veszekedést követően elindultunk az iskolába. Azóta visszarázódtunk a dolgos hétköznapokba, és várjuk a tavaszt, ami előbb-utóbb biztos megérkezik, mert a szőlőkben már dolgoznak, a parkokban is metszik a fákat, viszont a reggeli hőmérséklet még -10° C körül van.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.