A múlt hét elejére megérkezett az igazi tél, besvájciasult a táj... Rengeteg hó esett, ami Lausanne-ban inkább csak eső volt, de a sulinál esett kb. két méter hó. A nagy hóra való tekintettel iskolabusszal viszik fel a gyerekeket az iskolához a közeli Coop parkolójából, és délután is ott kapjuk vissza őket.  Azért pénteken már Lausanne-ban is láttam, amint hóláncot szerelnek a troli kerekére, mert csak azzal tudott szorult helyzetéből szabadulni egy főút kellős közepén. A sok hóesésnek köszönhetően kipróbálhattam, hogy milyen szakadó hóban harminccal haladni az autópályán, de erről majd külön megemlékezem - egy nagyon izgalmasnak ígérkező - közlekedésről szóló bejegyzésben. (Elöljáróban annyit, hogy Géza azzal a vezetéstechnikai tanáccsal látott el, hogy ne fékezzek. Oké. Remélem a többieknek nem ezt mondták.)

Na de a hét legfontosabb eseménye a december 5-én megrendezésre került iskolai karácsonyi ünnepség volt, azaz a Christmas Show. A gyerekek hetek óta készültek, próbáltak, úgyhogy nagy izgalommal vártuk a nagy nap eljövetelét. A jelmezt - mint már írtuk - mi készítettük/szereztük be. Ábinak meg kellett tanulnia két mondatot, Bori pedig csak annyit árult el, hogy táncolni, és énekelni fognak, méghozzá színpadon, és függöny mögül fognak előjönni. Szerda reggel leszállítottuk a gyerekeket az iskolába, majd a délelőttöt romantikus kettesben töltöttük Gézával Vevey-ben. Egy órára kellett megjelenni a Jongny nevű hely sportcsarnokánál, hogy a fél kettőkor kezdődő előadásra már mindenki elfoglalhassa a helyét. Mivel időben érkeztünk, láttuk, amint a gyerekeket meghozzák iskolabuszokkal. Én úgy megörültem Ábinak, hogy őrült integetésbe kezdtem, amit ő utólag nehezményezett, és megkért, hogy máskor ne integessek ennyit, elég, ha egyszer intek, és kész. (Kezdek ciki lenni...)

Gézával leültünk a nézőtéren, ahol egy kis műsorfüzet volt elhelyezve minden széken, úgyhogy abból tájékozódtunk, hogy mire is számítsunk. A műsor két részből állt, az első részben szerepeltek az egészen kicsik (3-5 évesek), valamint az elsősök és másodikosok (6-7 évesek). Az ő előadásuk az ABC Nativity címet viselte, és a Betlehemes történetet mesélte el, az ABC betűinek segítségével. A lényeg, hogy irtó cukin énekeltek a kicsik, nyakukban egy óriás táblával, amire egy betű volt írva, a másodikosok pedig Jézus születésének történetét adták elő (azt hiszem legalábbis... az, hogy az ABC és Jézus születése milyen összefüggésben volt egymással, nem nagyon jöttem rá, de az én angol tudásommal ezen nem is lehet csodálkozni). Ábelék osztályából mindenki a betlehemi királyok valamelyikének volt beöltözve, énekeltek, táncoltak, kivéve Ábelt, aki eléggé meg volt szeppenve, valamint nagyon álmosnak is tűnt, kicsit aggódtunk, hogy egyszer csak elalszik a háttérben. De nem aludt el, nagyon szépen, hangosan elmondta a szövegét (ráadásul kétszer is, mert pont akkor volt egy kis kavarodás a színpadon). Én persze bőgtem, de ezt most nem részletezném, mert engem az is meghatott volna, ha csak alszik a színpadon a nemzetközi gyereksereg közepén.

A kicsik előadása után következtek a nagyok (harmadiktól hatodik osztályig, ami itt a nyolctól tizenkét éveseket jelenti), ők a Diótörőt (The Nutcracker) adták elő. Vagyis a Diótörőnek egy egészen zanzásított, pörgős, vicces változatát. Bori két részben is szerepelt, egyrészt fehér balett ruhában, mint hópehely forgott, pörgött a színpadon, másrészt feketébe öltözve, legyezővel a kezében, mint kínai táncos. A koreográfia azt hiszem leginkább a szabad tánc kategóriába tartozott, de ez így volt jó, Bori olyan boldog és felszabadult volt, amilyennek ritkán látni. A végén persze volt finálé, közös énekléssel, vastapssal, köszönetnyilvánítással, virág átadással.

Az egész műsor laza volt, és vidám, Ábi büszke volt magára, Bori pedig azt mondta, hogy nagyon jó érzés volt a színpadon lenni. Géza hősiesen videózott, én pedig jobbnál jobb fényképeket készítettem (színpadon tömegben ugráló gyerekekről, három sornyi fej fölött...)

Másnap délután karácsonyi kézműveskedéssel múlatták az idejüket az iskolában, amivel persze még nem ért véget a Christmas vonulat, szerdán Ábiék osztályában, csütörtökön pedig Boriéknál lesz Party a karácsony jegyében.

Amit mindenképpen rögzítenem kell, hogy szereztünk barátokat (az utóbbi két bejegyzésben "újdonsült barátaink" megjelölés alatt említettük őket), egy magyar család, két gyerekkel. Jó, hogy egymásra találtunk (köszönjük internet!), nagyon jó fejek, sok időt töltünk együtt, közös programokat szervezünk. Például szombaton felkerestük együtt a Montreaux-i karácsonyi vásárt, ahol tolongtunk a tömegben, mindenféle ételeket vásároltunk, néztünk favágó versenyt, ittunk forró csokit. (Az igazat megvallva: szép, szép, de azért nem a Vörösmarty tér...) Vasárnap pedig Géza és Ábel együtt síeltek velük, miközben mi Borival itthon maradtunk, és "lányos nap" keretében rendbe hoztuk a Barbie babák frizuráját, outfitjét.

Az új barátságnak köszönhetően azonban a futásra fordítható időt inkább mindenféle kávézókban töltöm Annával, testmozgás gyanánt esetleg felkeresünk egy pár boltot... Úgyhogy még nem értem el a gazella testet, amit kitűztem célul, na de majd tavasszal! Amikor már mindenféle teraszokon lehet kávézni?! Ezt még át kell gondolnom.

Szombaton pedig repülőre szállunk, és haza repülünk hármasban, Géza pedig jövő szerdán követ minket. Mindjárt itt a Karácsony.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.