Lehet, hogy ezalatt a két hét alatt az összes drága olvasónkat elvesztettük, de azért megpróbálkozunk a visszatéréssel...

Az iskolában szünet volt, úgyhogy október 14-én haza utaztunk. Méghozzá hármasban, mivel Géza dolgozott, de azért a két hét alatt ő is csatlakozott hozzánk egy pár napra, amiből egy egész napot kettesben is el tudtunk tölteni (de erről később...).

Szóval október 12-én könnyes búcsút vettünk az iskolától, szombaton még sétáltunk egyet az Olimpiai Parkban (ezt azért írom, hogy az itt készült képeket beilleszthessük a beszámolóhoz). Az iskolából még küldtek egy - képekkel illusztrált - tizenhat oldalas kis összefoglalót az első hat hétről, a sok wonderful dologról, ami ezen idő alatt történt. Még az anyuka kirándulásnak is szántak egy oldalt, ami azt jelenti, hogy bekerültem a kiadványba (teljesen felismerhetetlen fénykép formájában, de ott vagyok, és kész).

Bepakoltam a bőröndöket, írtam listát (!) azokról a dolgokról, amik hiányoznak az itteni háztartásból, viszont az otthoniban megtalálhatóak (pl. tepsi, olyan kés, ami vág, stb.), és vasárnap reggel Géza kiszállított minket a repülőtérre. Ha nem rossz kapunál várakoztunk volna, akkor élvezhettük volna a speedy boarding előnyeit, de akkor nem kellett volna a gép indulása előtt negyed órával futva megközelíteni a reptér legtávolabbi pontját, majd éppenhogy feljutni a géphez induló második buszra (speedy boarding, hahaha), mialatt Boriska azt mantrázza, hogy "itt fogunk maradni ebben az országban miattad" (tehát miattam). A lényeg, hogy feljutottunk a megfelelő járatra, és még egymás mellett is tudtunk ülni.

Otthon a boldog nagyszülők fogadtak minket, csillogóan tiszta lakással, teletömött hűtővel, ajándékokkal, úgyhogy nagyobb trauma nélkül sikerült az időszakos visszatérés. A két hét gyorsan elrepült, próbáltunk minél több praktikus elintéznivalót elintézni, nagyszülőkkel, tesókkal, unokatesókkal, barátokkal találkozni. Persze minden így sem fért bele, de azért sikerült élményekkel töltekezni, és a kötelező Túró Rudi, valamint Gyulai kolbász készletek feltöltése mellett a síszerkókat is beszereztük.

Mint említettem Gézával is voltunk kettesben, gyerekek a nagyszülőknél, mi pedig több egybefüggő mondatot is tudtunk váltani egymással, és úgy vacsoráztunk, hogy nem kellett még egy kis rántott hús maradékot is felfalnom desszert gyanánt.

Géza elugrott még egy pár napra Drezdába dolgozni, onnan 26-án pénteken visszatért, majd szombaton délben az autóra felszerelt téli gumikkal elindult vissza ide, a hegyek közé. És bár otthon még volt aki nevetett a téli gumi felszerelésén, útközben kiderült, hogy nem volt elhamarkodott a csere: szakadó hó, mínuszok, csúszkáló autók jellemezték a röpke 12 órás menet felét. Mi vasárnap reggel repülőgépre pattantunk, és egykor már Géza nyakába ugorhattunk Genfben. (Azt inkább nem részletezem, hogy milyen volt a Lisztferihegyi repülőtéren 1,5 fokban, szakadó esőben két gyerekkel, három táskával gyalog megközelíteni a gépet... ) Vasárnap délután már családilag fagyoskodtunk a lakásunkhoz legközelebb eső játszótéren.

Hétfő reggel bepakoltam az iskolatáskákat (a Bori táskájából két hét után előkerült uzsonnásdobozt reggel nem volt gusztusom feltárni...), beöltöztünk meleg ruhába, és elautóztunk az iskolába. Reggel küldtek a suliból egy e-mailt, hogy a zord időjárásnak köszönhetően az iskolához vezető út nem járható, úgyhogy a helyi Coop parkolójától iskolabusszal viszik a gyerekeket. Időben megérkeztünk, leparkoltunk, vártuk az iskolabuszt... Rápillantottam a telefonomra, észleltem Géza három nem fogadott hívását. Visszahívtam, ő pedig tájékoztatott, hogy az iskolából újabb e-mailt küldtek, hogy elromlott a fűtés, ezért hétfőn zárva tartanak. Gyerekek örültek a hírnek, én nem. Ja, de. Kicsit ugráltunk a hóban, majd visszaautóztunk Lausanne-ba. A délutáni e-mail már arról szólt, hogy a hibát elhárították, holnap mehetünk! Megyünk is. És ők ott is maradnak. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.