Először is megállapítom, hogy rohan az idő... Több mint egy hónappal ezelőtt írtam, és már akkor is le voltam maradva, jaj. Mielőtt beszámolnék a téli szünetről, és az azt megelőző karácsonyi készülődésről, megpróbálom felidézni a londoni hétvégénket. Történelmi távlatból nézve, csak a szépre emlékezve.

November utolsó hétvégéjén (ami egyben december első hétvégéje volt), fogtuk magunkat, és elutaztunk Londonba. Mivel Ábelék éppen a nagy londoni tűzvészről tanultak, valamint nagyon kíváncsiak voltak, hogy milyen lehet egy olyan ország, ahol angolul beszélnek az emberek, gondoltuk tanulmányi út keretében körülnézünk. Csütörtökön az iskolából egyenesen a genfi repülőtérre hajtottunk, onnan pedig elrepültünk a helyszínre. Bevonatoztunk a városba, ahonnan a szálláshelyünkre taxival utaztunk. Ábel olyan boldog fejjel utazott az autóban (menetiránynak háttal), hogy már azért a húsz percért megérte az utazás. Egy apartmanházban laktunk, a lakás nagy volt, kényelmes, mindenkinek jutott külön szoba (vagyis mi Gézával nem akartunk külön aludni, csak a gyermekeink, úgyhogy Bori egyedül terpeszkedett egy franciaágyban, Ábi pedig a nappalit foglalta el).

Előre megállapodtunk, hogy laza három napunk lesz, nem akarunk minden látnivalót belepréselni az időnkbe (az úgy is lehetetlen), nem rohanunk, megpróbálunk a gyerekek igényeihez igazodni. Ábi igénye az lett volna, hogy taxizzunk és emeletes buszozzunk minden egyéb elfoglaltság helyett, Bori pedig azt hiszem a mókus etetéssel is beérte volna.

Pénteken egy kiadós reggeli után metróra szálltunk, és elindultunk első úti célunk a St. James's Park irányába. Ha már útba esett, betértünk a westminsteri apátsága, ennek a gyerekeink nem örültek egyáltalában, de hát kemények vagyunk, úgyhogy végigjártuk az épületet. Ezután elsétáltunk a Buckingham palotához, csüngtünk a kerítésen, és lestük a palota őrzőit. A St. James's Parkban először kevésnek bizonyult a mókus, meg semmiféle mókus eledellel sem voltunk felszerelkezve, úgyhogy volt egy kis feszültség, sírás, miegymás, de aztán szereztünk nápolyit, és attól kezdve vidám hangulatban hizlatuk az amúgy is jó húsban levő mókusokat, és a határozott fellépésű ludakat. A galambokat és a sirályokat diszkrimináltuk, ők nem részesültek a finom csemegéből.

Természetesen ha már London, akkor nem hagytuk ki az öt órai teát sem. Átbuszoztunk a Kensington Parkba, ahol az Orangery-ben (hol máshol?) elfogyasztottuk jól megérdemelt uzsonnánkat. Mire végeztünk, beesteledett, a parkot bezárták, úgyhogy volt nagy izgalom, hogy reggelig ott ragadunk, a szabadban éjszakázunk, ja mi lesz. Persze az lett, hogy kisétáltunk a megfelelő kijáraton, buszra pattantunk, és visszautaztunk szálláshelyünkre, ahol vacsorára ettünk egy kis fish&chips-et (mi mást?!).

Szombaton ismét egy bőséges reggelivel kezdtük a napot (Ábel rántott csirkemellet evett rizzsel, így letudta az ebédet is egyben), majd elmentünk a Természettudományi Múzeumba (Natural History Museum), ahol jó nagy tömeg volt, úgyhogy a fő attrakciónak számító dinoszaurusz csontvázakat nem is néztük meg, helyette megtekintettük a természetfotó kiállítást, valamint hosszabb időt töltöttünk az Investigate elnevezésű helyen, ahol mindenféle dolgokat lehet megvizsgálni mikroszkóppal, nagyítóval. Borinak ez nagyon tetszett, szóba is elegyedett egy helyi fiatalemberrel, akivel a megkövült korallokról értekeztek. Miközben mi még a lepkéket, gyíkbőröket, és egyéb izgalmas dolgokat tanulmányoztuk, a fiúk megnézték a pókokat, és ízeltlábúakat.

Egy könnyű ebéd után felkerestük a London Eye-t, ahol egy rövid ideig tartó sorban  állás után (volt előre megváltott jegyünk, mert Géza előrelátó, és alapos) beszálltunk a kabinba, és megtekintettük a várost felülről.

Levezetésnek gondoltuk sétálunk egy kicsit a belvárosban, a Piccadilly Circus környékén. Mások is gondoltak erre, irtózatos tömeg nyomult az utcákon. Ugye ez volt az első adventi hétvége, vásárlási lázban égett mindenki, itt Lausanne-ban igazán elszoktam az ilyen tömeg jelenetektől. Betértünk az M&M's World-be, hát arra nincsenek szavak... Egy csokibogyóra alapozva milyen cuccokat lehet eladni, őrület. Természetesen csokit vettünk mi is, kimérve, szabadon összeválogatva, kb. két kilót (még mindig van belőle). Ezután még betértünk (azaz benyomakodtunk) a Hamleys játékáruházba, ahol öt szinten találhatóak a játékok (és a vásárlók tömegei). Nem biztos, hogy jó ötlet gyerekekkel menni ilyen helyre, de végül elégedetten távoztunk (én főleg annak örültem, hogy végre távozunk).

Vasárnap a szokásos bőséges reggeli után, első utunk az 1666-os londoni tűzvésznek emléket állító The Monument-hez vezetett. Az elszánt férfiak hősiesen megmászták a 311 lépcsőfokot, a kevésbé elszánt nők addig a környéken sétáltak, és egy padon üldögéltek. Készült fotó a Pudding Lane utcatáblával, így Ábel bizonyítani tudta az iskolában, hogy a tananyagot sem hanyagoltuk.

A nap további részét a Tower of London megtekintésével töltöttük. Itt több órán keresztül bolyongtunk, Bori saját audioguide útján ismerkedett meg a Tower történetével. Jó sok időt eltöltöttünk, minden lényeges dolgot megnéztünk, és ha jól emlékszem, semmiféle konfliktus sem zavarta meg felhőtlen szórakozásunkat.

Átkeltünk még a Tower Bridge-en is természetesen, ahol meghallgathattuk Ábel előadását a felnyitható hídról. A Temze másik partján van kikötve a a HMS Belfast hadihajó, őfelsége cirkálója, amely belülről is megtekinthető. Feltéve, ha az ember még zárás előtt odaér. Hát mi nem értünk oda, úgyhogy volt is sírás-rívás, megsértődés az egész világra.

Hétfő reggel bepakoltuk a bőröndöket, levonultunk a szokásos helyünkre reggelizni, majd taxiba pattantunk (Ábel kedvéért), vonatra szálltunk, majd visszarepültünk Genfbe.

Kedden a gyerekek visszatértek az iskolába, vittek egy kis szuvenírt az osztálytársaiknak, Ábel pedig fényképekkel illusztrált előadásban számolt be az élményeiről.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.