Ígértem, hogy a beszerzéseinkről külön meg fogok emlékezni. Hát lássuk.

Svájcban minden sokba kerül. Minden. Nagyon drága. És mi nem bírjuk ki, hogy ne számoljuk át az árakat forintra. De azért küzdünk ellene...

Amit nem veszünk, az a ruha, cipő (persze a gyerekeknek igen, mert ők olyanok, hogy egyszer csak kinövik pl. a gumicsizmájukat, és hiába mondom, hogy bírják ki még lábujj tájon azt a kis fájdalmat négy hétig, amíg haza nem megyünk, de ők nem bírják ki). Az itteni H&M-ben másfélszer többe kerülnek a cuccok, mint otthon. Ez azt jelenti, hogy pl. Boriskának otthon 2000,- Ft-ért vett harisnyanadrág itt 3000,- Ft-ba kerül. Vagy az a jó kis piros ballonkabát, amiben igazán beolvadhatnék a francia, és egyéb nemzetközi nők közé, otthon 10.000,- Ft, itt 15.000,- Ft. A számomra ismeretlen - de nagyon menőnek tűnő - márkákat meg sem nézem, mert nem tudom feldolgozni az ott látott árakat.

A kulturális élményekre is sokat kell áldozni, a felnőtt belépők múzeumokba/várakba 10 franknál kezdődnek, de vonattal eljutni valahová, az sem éppen olcsó mulatság. Elriasztásképpen: Lausanne-Genf (60 km), vonatjegy ára: 25 frank. Csak oda. Szorzószám: 235 (változó). De ez nem tántorít el minket attól, hogy minél több helyre eljussunk, és amit csak lehet megnézzünk.

De enni viszont kell. Úgyhogy ételt azt veszünk. Mint már írtuk, Svájcban nincsenek külföldi hipermarketek, a két legnagyobb üzletlánc a Coop, és a Migros. Ezeken kívül persze vannak egyéb boltok is, de azokba nem nagyon járunk. Az üzletek általában este hétig vannak nyitva hétköznap, szombaton négyig, vagy ötig, vasárnap pedig zárva tartanak. Még az IKEA is bezár hétkor (kemény ugye?). Ha vasárnap friss baguette-re vágyik az ember, akkor elballag a benzinkútra, és ott szerzi be, persze még drágábban, mint hétköznap. Ebből következik, hogy az emberek szombaton vásárolnak. Tömegesen. De mi nem, mert én hétköznap mindent beszerzek. Vagy sem.

Akik a német határhoz laknak közel, azok Németországba járnak bevásárolni, akik a francia részen élnek, azok pedig Franciaországba. Mi is jártunk már a tó túloldalán a Cora-ban, ahol tényleg minden fele annyiba került, mint ha itt akartuk volna beszerezni. Akik igazi svájci milliomosok, azok persze biztos nem égetik magukat ilyesmivel, meg akkor mi is lenne a svájci gazdasággal, de mi nem tartottuk cikinek a francia csirkét megvenni, bár biztos nem élt olyan boldog és egészséges életet, mint svájci fajtársai. Szegény sírva vigadó magyar baromfiról nem is beszélve. Amit egyébként lehet kapni itt is, kb. 30 frankért kilóját. Lehet, hogy ide a boldog, egészséges magyar csirkéket hozzák.

Az én Coop-om az iskolától nem messze található, úgyhogy reggelente, miután leadtam a gyerekeket, ott szoktam elszórni az uram által véres verejtékkel megkeresett CHF-t. Ez egy vidéki kisvárosi bolt, ennek ellenére a választék pazar, a személyzet kedves és mosolygós. Köszönnek. Nem morognak, nem érzem azt, hogy már megint alkalmatlan időben érkeztem, és zavarok. Nincs biztonsági őr, aki árnyékként követ, potenciális bolti tolvajt látva bennem. A pénztárosok kedvesek, nem ordítanak, hogy Jolikám hozzad a kulcsot! és nem hánynak le, azt kérdezve, hogy nincs kisebb?

Az árukészlet nagy része svájci termék, amit persze jól láthatóan feltüntetnek a csomagoláson. Svájci krumpli (abból is nyolc féle, külön raclette krumpli), svájci retek, svájci szőlő, svájci almalé, stb. És a svájciak svájci dolgokat vesznek. Még akkor is, ha az esetleg drágább, mint a máshonnan származó.

Sajtból ezerféle, a csoki választékról nem szeretnék nyilatkozni (az árakat meg nem részletezem, mert természetesen nem üres kézzel utazunk haza vasárnap), helyben sütött péksütemények, kenyerek, százféle tej.

Majdnem minden termékből van bio, ami kb. ugyanannyiba kerül, mint a nem bio. Géza szerint egyszerűen azért, mert amúgy is olyan drága minden, hogy annál már nem lehet többet kérni még akkor sem, ha bio.

Érdekességképpen összegyűjtöttük egy pár alapvető élelmiszer árát. A könnyebb borzongás kedvéért, az árakat forintban tüntetjük fel. Zsömle: 160,- Ft; baguette: 650,- Ft; 1 liter tej: 290,- Ft; 10 dkg sajt (trappista pótló): 340,- Ft; 1 l almalé: 300,- Ft; 1 tojás: 80,- Ft;  1 kg paradicsom: 1.000,- Ft; 1 kg cukkini szintén; 1 kg szőlő 1.300,- Ft; kedvenc diós sajtom (bio) 10 dkg: 870,- Ft; 1 db kinder pingui: 110,- Ft; 1 kg sertés karaj: 9.000,- Ft; 1 kg marha hátszín: 15.500,- Ft; 10 dkg vaj: 440,- Ft; 1 tejföl (a legolcsóbb): 330,- Ft; fél literes dobozos Heineken: 500,- Ft; helyi minőségi fehér bor egy palack: 3.500,- Ft.

DE! Éves autópálya matrica: 9.400,- Ft, és egy liter benzin 435,- Ft.

Ami viszont feltűnt, hogy nem nyomják az arcunkba, hogy fogyasszunk, vásároljunk minél többet. Pláza sincs annyi, mint megszoktuk, ami van, az is inkább a város a szélén. Múltkor bekeveredtünk egy ilyenbe, egy kedélyes hétköznap délután (gumicsizma beszerzés volt a cél). Az otthon megszokott boltokat láttuk, emberek sehol, beszereztük a beszerezni valókat, és mivel vacsora idő volt, beültünk a mekibe (természetesen salátát ettünk, ásványvizet ittunk, de összehasonlításképpen, egy bigmac szendvics: 1.500,- Ft). Vidáman falatoztunk, amikor is fél nyolc előtt öt perccel bemondták, hogy fél nyolckor zárnak, úgyhogy jó lenne távozni. És valóban, öt perc múlva a redőnyök leeresztve, amikor elhagytuk a komplexumot, a biztonság őr csukta be utánunk az ajtót.

Lezárásképpen pedig egy kis ismeretterjesztés. A tejcsoki és a zsebkés mellett vannak egyéb dolgok, amiket a svájciak találtak fel. Nem tudjuk, hogy ezek mennyibe kerülnek, és van, amiről azt sem akarjuk tudni, hogy hol lehet beszerezni, de tessék csodálkozni: tépőzár, abszint, osztásjel (két pont között egy vonal), leveskocka, celofán, alufólia, elektromos fogkefe, toalett kacsa, kacsatánc (!), éééés: LSD. Hát így.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.