Üzenem mindenkinek, hogy mostanra fogott az átok. Tudtuk, hogy a sok tökéletes történet majd ellenünk fordít mindenkit, és elátkoztok minket. Jelentem, hogy ezen a hétvégén - miközben híreink szerint otthon még javában dübörög a vénasszonyok nyara - 12 fok volt a csúcs és nagyrészt szakadt az eső. Az üzenet második fele pedig: BE LEHET FEJEZNI! :)

Nem riasztott el minket a eső és a hideg, és reménykedtünk, hogy a teheneket sem fogja. Elautóztunk hát Etivaz-ba, ami egy kis hegyi falu Vaud kanton szélén. Kb. 30 ház, és egy sajtüzem. Viszont nagyon felkapott a helyi Désalpe, ezért ilyenkor az egész település felpörög. Kipakolnak a helyi kézművesek és kolbászsütők, dübörög az üzemlátogatás. Jól szervezett turista-vakítás. Itt már nincs meg a családias hangulat, viszont a nagy érdeklődésre tekintettel nem is egy adag tehenet hajtanak át a falun, hanem kb. óránként jön egy csapat. Nagyrészt sokkal ízlésesebb is a tehén-dekor, mint a múltkori helyen. Persze azért itt is vannak erősen giccsbe hajló műalkotások. Egy tehén pl. egy egész, erdei tematikát feldolgozó kisplasztikát hurcolt a fején. Jönnek a pásztorok és a kolomposok is, mondjuk a mosolyuk nem tűnt teljesen őszintének a 12 fokban és az arcukba csapó esőben. Gondolom szívük szerint már a múlt héten, a napsütésben lejöttek volna hegyről.

Nem is időztünk túl sokat a faluban, de azért a sajtüzemet mi is megnéztük. Miután Bori leküzdötte az undort, amit egy ilyen üzem illata hozott ki belőle. A lényeg, hogy megnéztük. Bár túl sok mindent nem lehetett látni, tulajdonképpen csak az érlelőt, ahol a helyi körökben nagyra tartott L'Etivaz AOC sajtok óriási gurigái töltik meg a polcokat. Nem sok, kb. úgy 16.000 darab volt ott felhalmozva.  Egyébként azért van éppen itt az üzem, hogy ne kelljen a 2000 méter feletti legelőkön nyaraló tehenek tejét messzire szállítani nyaranta. Ezért építettek egy tök modern épületet, ahol a több méter magas polcok között egy robot jár ide-oda, és forgatja meg tisztítgatja a gurigákat. Van dolga rendesen...

A gyárlátogatás után elindultunk a legközelebbi városba, egyészt azért, hogy kicsit felmelegedjünk az autóban, másrészt annak a reményében, hogy ott majd nem fog esni, vagy ha mégis, akkor megnézünk valami fedett helyen lévő látnivalót. Útközben láttuk a falu határában a pásztorok frissitőállomását. Vicces volt. Tényleg olyan, mint a bringaversenyeken. Az út szélén parkolt anyu egy autóval, aminek a csomagtartójában sör, üdítő, szendvicsek és száraz gumicsizma várta az átfázott, elázott, szomjas és éhes pásztorokat. Itt aztán tényleg közelről láttuk a teheneket. El is gondolkodtunk, hogy milyen klassz, hogy most igazi pásztorokat látunk, akik tényleg most hajtják le az állataikat a hegyről. Aztán mikor pár kilométerrel arrébb összefutottunk az utánfutós állatszállító teherautókkal, kicsit elbizonytalanodtunk, hogy vendégművésznek hoztak ide máshonnan is teheneket. De később láttuk a csordák nyomát a völgyben lévő tanyák környékén is, úgyhogy megnyugodtunk.

Aztán az eső addigra sem állt el, mire leértünk Château-d'Oex-ba. Ebben a városban a nevével ellentében nincs kastély, vagy nagyon el van dugva valahova, mert mi nem találtuk meg. Viszont ez a hely valami hőlégballonos paradicsom, mert vannak itt versenyek, találkozók és egy múzeum is ebben a témakörben. Meg innen indult az első hőlégballonos világkörüli útra 1999-ben Bertrand Piccard és Brian Jones. A múzeum főleg róluk szól, és elég érdekesen mutatja be a történetet.

Vasárnapra úgy tűnik enyhült a dühötök, mert elállt az eső. Viszont maradt a borongós és hideg idő, így itthon ülős programot szerveztünk. Vagyis nem szerveztünk. Délután leugrottunk minigolfozni a tópartra, és gyorsan megállapítottuk, hogy egyikünk sem egy Tiger Woods... Vagyis továbbra sem hiszem, hogy a golfpályán ütném el az időt, viszont már alig várjuk a telet, hogy síelhessünk. OK, 4-ből 3-an várjuk.

Visszatérve a tehenekhez. Ők nem adják fel könnyen, ezért a következő hetekben is lesz még Désalpe a környéken, de részünkről úgy tűnik elég volt ebből a programból. Jövő héten családi buli lesz az elsős osztállyal a múltkori vízidodzsemes helyen, meg felverte a sátrat a Knie cirkusz is, úgyhogy azért unatkozni nem fogunk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.