Első nap: Ősz

Mivel a húsvéti szünetre ezúttal nem mentünk haza, úgy döntöttünk, hogy megnézünk egy olyan helyet, ami talán a legelőkelőbb pozícióban szerepelt a "helyek Svájcban, amiket mindenképpen meg kell néznünk" listánkon. Az úti cél tehát Zermatt és a Matterhorn. Sokan figyelmeztettek, hogy csak akkor menjünk ide, ha biztos a szép idő. Halogattuk is az utazást, de most már ugye nem halogathatjuk sokáig, ezért útra keltünk. Az időjárás-jelentés nem volt éppen a legbiztatóbb, de amit végül kaptunk, az minden várakozásunkon túltett. Autóztunk tehát kb. két órát, és eljutottunk Täsch-be. Ez a Zermatt-hoz legközelebbi olyan település, ahova kocsival is be lehet hajtani. Mert Zermatt-ba ugye nem lehet. Így letettük a kocsit a vasútállomás melletti parkolóházban, és vonatra szálltunk, majd rövid utazás után meg is érkeztünk Zermatt-ba. A szállodánk közel volt az állomáshoz, így nekünk nem kellett igénybe vennünk a jellegzetes helyi elektromos taxikat. Egyébként a hotel elég egyszerű volt, kb. mint egy régen menő balatoni szálloda, még felújítás előtt, persze mindezt annyi pénzért, mint egy régen menő budapesti szálloda felújítás után. Viszont az apartmanunk a Matterhorn-ra nézett. Ezt persze akkor még csak onnan tudtuk, hogy ezért felárat kértek a foglalásnál. :) Ugyanis a környék, és a Toblerone csoki jelképe a nyálkás őszi időnek köszönhetően egyáltalán nem volt látható. De nem keseredtünk el, felkerekedtünk, és megnéztük a városkát. Ebédeltünk egy jó kis étteremben, majd felkerestük a Matterhorn múzeumot. Gondoltuk, hogy mielőtt élőben is megpillantjuk a hegyet, tanulmányozzuk a történetét. A múzeum egyébként nagyon klassz. A föld alá süllyesztett régi városban megnézhettük, hogyan éltek a helyiek, amikor még nem voltak itt a turisták. Meg hogyan, és kik mászták meg először a hegyet. Még az a kötél is ki van állítva, ami az első mászásnál elszakadt, és négy hegymászó vesztét okozta. Aztán a remek időjárás elől a szálloda wellness részlegébe menekültünk, ahol a síelésből visszatérő vendégekkel vegyülve pancsoltunk a medencében és a pezsgőfürdőben.

Második nap: Tél

Másnap reggel reménykedve húztuk szét a függönyt, de a helyzet rosszabb volt, mint a legrosszabb rémálom. Visszatért a tél. Nem kicsit, nagyon. Reggelre már kb. tíz centi hó fedett mindent, és folyamatosan szakadt. Látszott, hogy aznap semmi nem fog látszani a hegyből, és sajnos ezt a helyiek is megerősítették. Így megint sétálni indultunk, gondoltuk megnézzük a régi falu maradványait. Nagyon jól nézett ki az a pár utca, ami megmaradt, és tényleg egész olyan volt, mint a múzeumban. Csak itt szakad a hó... A srácok viszont meglepően jól fogadták a dolgot, főleg, hogy csúszkálhattak a szálloda kertjében a domboldalon. Én meg a Húsvétra való tekintettel építettem egy hó-nyulat, hogy mindenki örüljön. Aztán megint wellness, de most csak a miénk volt az egész hely. Bori pl. Bástya elvtárs(nő)ként úszkált a medencében, míg mi a pezsgőfürdőben ejtőztünk. Délután tettünk még egy kísérletet a sétára, de gyorsan visszamenekültünk a szállodába és a wellness-be. Kissé csüggedten tértünk nyugovóra, bár a helyiek próbáltak reményt önteni belénk...

Harmadik nap: Tavasz

Húsvét vasárnap. Csoda. Reggel kék ég és szikrázó napsütés fogadott minket. És a hegy! Tényleg uralta a látképet az egész városban. Gyorsan felkerekedtünk, bepattantunk egy helyi taxiba és elrobogtunk a felvonóhoz. A Matterhorn Express kis kabinja fel is vitt minket a Trockener Steg-ig (2.939 m), ahonnan egy hosszasabb várakozás után egy 100 fős felvonó felrepített minket a Matterhorn glacier paradise nevű csúcsra (3.883 m). Ez persze könnyűnek hangzik, de ha valaki annyira retteg az ilyen lélekvesztőktől, mint Eszter, illetve a tömegtől, mint Bori, akkor azért ez nem egy kéjutazás. Fent viszont a látvány mindenért kárpótolt minket. 360 fokos körpanoráma a környék 38 négyezres csúcsára, köztük a Matterhorn-ra. Nem lehet leírni. Képek az albumban. Előre is elnézést kérünk a mennyiségért, de higgyjétek el, hogy ez már egy válogatott mennyiség. A csúcs meghódítása után már csak lefelé volt... de hova! Elmerültünk a gleccserben, mivel a sípályák alatt, a jégbe vájva egy külön kis világ várja a látogatókat. A gleccserből kifaragott termekben jégszobrok és még egy jégcsúszda is található. Remekül szórakoztunk, amíg szét nem fagytunk. Aztán ebédeltünk a csodás panorámát nyújtó étteremben, és Ábival irigyen bámultuk a síelőket, akik egészen innen a csúcsról indultak a völgybe a pazar pályákon. Velük ellentétben, mi életünk kockáztatásával ismét beszálltunk a felvonóba. :) Félúton még kiszálltunk a Schwarzsee-nél (2.583 m) és megnéztük a tavat. Illetve a helyét, hiszen most hó borította az egész környéket. Viszont itt már érződött a tavasz, nagyon melegen sütött a nap, és még a húsvéti nyulak is feltűntek a sípályán. Aztán újra felvonózás, illetve levonózás, vissza Zermattba. Ahol délutánra szinte teljesen elolvadt az előző napi 25 centi hó, és így teljesen más arcát mutatta a városka. Kicsit sétáltunk, aztán vonatozás, autó begyűjtése a szomszéd város parkolóházában, és vissza Lausanne-ba. Ahol a nyuszi meglepetései vártak minket. Úgy látszik ő tudta, hogy idén nem megyünk haza Magyarországra, így nem oda kell vinni a csokit...

.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.