Tehénnézés. Komolyan. Ez volt a szombati programunk. Elmentünk egy faluba megnézni, hogyan jönnek le a tehenek a hegyről. Nem kell röhögni, ezt itt kérem igen komolyan veszik. A héten az egyik anyuka a suliból hívta fel a figyelmünket a remek hétvégi programra. Meséltem bent a munkahelyemen, hogy szombaton, ha nem esik az eső, akkor megyünk megnézni a teheneket. A külföldiek elég viccesnek találták a dolgot, de a svájci kollegák teljes komolysággal biztosítottak róla, hogy ennél jobb mulatság ezekben a hetekben nehezen adódik itt a környéken.

Désalp. Nem is tudnám egy szóval lefordítani. És most kivételesen nem azért, mert egy árva szó nem ragadt még rám franciából... Szóval ez az ünnep elsősorban itt a Genfi tó környékén szokás. Azt ünneplik, hogy a csordák hazatérnek a magashegyi legelőkről, és tisztelegnek a pásztorok előtt, akik a nyarat az állatokkal töltötték a hegyeken. A teheneket feldíszítik, a pásztorok kiöltöznek, és szépen lassan leballagnak a hegyről a faluba. Az út mellett meg bámul a nép és nagyon örül. Persze manapság ez már csak leginkább turista-látványosság, és ok egy evés-ivásra a helyieknek. Viszont tényleg nagyon látványos dolog.

Mi most Blonay-ba mentünk, ami egy kis falu Montreux felett a hegyoldalban, ronda kilátással a tóra és a városra. Egyébként csendes kis település lehet, viszont annál gazdagabbnak tűnik. Minden már-már bántóan tiszta, rendezett. A házak szépen felújítva folyamatosan karbantartva már századok óta. Szűk kis utcák, kastély a dombon, takaros kis vasútállomás. Innen indul a hegyi túrák kezdőpontjához, télen pedig a környék sípályáihoz vezető hegyivasút. Most hétvégén egyébként régi gőzmozdonnyal húzott korabeli kocsikkal. Egyébként pedig ez a Goldenpass vasútvonal egyik megállója is. (de erről a vonatról majd máskor). Szóval ebben a kis faluban volt most éppen a Désalp. Ha nagyon kritikus akarok lenni, akkor olyan mint egy falusi búcsú. Mínusz a vurstli és a világító-karkötő árusok. Vagyis semmi extra. Az ünnepi menet szépen végigkocog a falun, majd a helyi foci és rögbi csapat pályája melletti legelőn csendesen elkérődzik. Mármint a tehenek. A pásztorok és a kíváncsi tömeg pedig a pályán felállított sátrakban a helyi hagyományőrző alapítvány bevételeit bővítendő sült kolbásszal, sörrel és sütikkel ünnepli, hogy egy tehenet és/vagy pásztort sem ragadtak el a hegyek szellemei a nyáron. Egy néni néha eljátszott pár dalt egy hegyikürtön, három fickó harmónikázott a sörsátorban és egy nagyon vicces kolompos társaság lejtett néha egy-két kört a tömegben. Lehetett helyi sajtokat és kolbászt venni / kóstolni és a gyerekek kergethették egymást a focipályán. Ennyi. Nyugi, barátságos emberek, családias hangulat. Olyan érzés, mint amikor kívülállóként belecsöppensz egy családi ünnepségbe.

Az egyik svájci kolleganő, mikor megtudta, hogy Blonay-ba megyünk megnézni a Désalp-ot, megjegyezte, hogy szép-szép az is, de jövő héten Etivaz-ban lesz ám az igazi mulatság! Ott nem csak tehenek, de kecskék és malacok is jönnek, sőt beengednek a helyi sajtüzembe is. Boldogok a sajtkészítők! Szóval jövő szombaton is Désalp lesz a program. Nincs mese, függők lettünk. Tehén úgy le nem jön a hegyről idén, hogy mi ne látnánk!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.