Az elmúlt hónapok jól megtervezett, és átgondolt felkészülésének köszönhetően, mindenféle idegeskedés és feszültség nélkül vághattunk neki a költözésnek és az utazásnak. Ebből következően gondolhatjátok, hogy semmi nem maradt otthon, és gördülékenyen folytathatjuk az otthon is nyugodt mederben csordogáló életünket.

Na persze ez egyáltalában nem igaz. Mivel a nyarat nyaralással töltöttük (mármint két és fél hónapot hármasban, Géza nélkül, ami az idegeimet jelentősen megtépázta), valamint a pakolással szembeni teljes elutasító magatartásomnak köszönhetően, természetesen az utazás előtti egy hét a teljes őrület jegyében telt. De legalább írtam listát! Vagyis elkezdtem, Bori folytatta. A listán szereplők meg is érkeztek.

Javaslom, hogy mielőtt külföldre költöztök egy többé-kevésbé felszerelt lakásba, tájékozódjatok, hogy mi az, ami a kevésbé kategóriába tartozik... Emellett célszerű az időjárás-előrejelzést tanulmányozni (és itt most nem arra az országra gondolok, amit magunk mögött hagyunk), hiszen nem mindegy, hogy mi kerül abba a két bőröndbe, amiből az alatt az egy hét alatt öltözködik három személy, amíg a költöztető cég megérkezik a dobozokkal. Az, hogy Magyarországon harminc fok van, és sivatagosodás, még nem jelenti azt, hogy 1200 km-rel arrébb ne lehetne tizenöt fok, és eső (ami zuhog/ömlik/szemerkél/szakad).

Tehát amit vásároltunk az első napon: három darab esernyő (Gézának már volt, de már nincs, mert azt a második napon ÉN elhagytam). Körömkefe, felmosóizé, nagyméretű műanyag tál (salátacentrifugában kevert palacsintatészta elkészítése után). Géza miért nem szólt előre???

Nekem van egy darab pulóverem, csodálatosan sokféleképpen tudok alávenni egy csomó pólót. De még így is megfagyok.

De a lényeg, hogy itt vagyunk, együtt vagyunk, a kanapé otthonosan összemorzsázva, playmobil kalózok a szőnyegen, és - a harmadik emeleti lakók legnagyobb örömére - trappolás és ordítás.

Hétfőn kezdődik az iskola, ahonnan az elmúlt két hétben minden nap küldtek e-mailt, amiből megtudhattuk, hogy mit kell vinni, mit fognak tanulni, mi lesz az ebéd a jövő héten, mikor mennek úszni, mikor kávéznak együtt a szülői munkaközösség tagjai (helyszín: az iskola szalonja, vagy a Starbucks Vevey-ben), és hogy Ms Williams örökbefogadta a kis Ebssitu-t, aki nyolc hónapos és etiópiai.

Skype élesítve, e-mail címek változatlanok, és két kényelmes kanapé várja a látogatókat. És mostmár itt ez a blog is, kommenteljetek, én meg majd moderálok (bármit is jelentsen ez).

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.