Miután szombaton a végkimerülésig elfáradtunk, gondoltuk, hogy a vasárnapot könnyed szórakozással töltjük. Délig alszunk, majd mozdulatlanul ülünk, esetleg fekszünk a kanapén. Ja, ezt csak a család felnőtt tagjai szerették volna... Szóval, mivel ez a város egy olyan város, ahol elég komolyan veszik a sportot: egyrészt itt található a Nemzetközi Olimpiai Bizottság, meg mindenféle egyéb ilyen sportbigyó, másrészt mindenki sportol, fut, bringázik, görkorcsolyázik (általában a babakocsit is úgy tolják), gördeszkázik, rollerezik, vagy csak sportszerkóban elszánt arckifejezéssel halad, valamint mindenféle sportolásra alkalmas hely is van, a gyeplabdától az íjászaton keresztül a fociig, így hát - az asszimiláció jegyében - mi is nyeregbe pattantunk. Tizenöt perces tekeréssel megközelítettük a legközelebbi kikötőt, ahol megpihentünk, és gyermekeink végre utazhattak a kisvonattal (petit train). Mivel jó fejek vagyunk, két körre is befizettük őket (tanulva az eddigiekből, volt nálunk apró, és ezért nem szorultunk kegyelem zsetonra), mi pedig mintegy tíz percet kettesben töltöttünk Gézával, mely értékes időt álldogálásra, és kisvonat fotózásra használtuk ki. A vonatozás után még bringáztunk egy kicsit, melynek célja az volt, hogy megfelelő partszakaszt találjunk a délutáni strandolásra. Szerencsére találtunk. A szabadstrand itt úgy néz ki, hogy van egy óriási (szépen nyírt, tiszta) füves terület, és egy keskeny kavicsos-köves partszakasz. A füves részen pedig piknikező családok, fiatalok, idősebbek. Itt amúgy mindenhol piknikeznek, és mindenféle parkokban szépen megterített asztaloknál esznek az emberek. Megfigyelésem alapján itt a gyerekzsúrokat is a szabadban tartják, ami jó ötletnek tűnik (ha jó idő van...). Egészen rá vannak pörögve erre a szabadtéri evés témára, mindenféle felszerelés kapható, a hordozható grillsütőtől a keménytojásig (színesre festett tojásokat árulnak, amire először azt hittem, hogy a húsvéti nyúl dolgát könnyítik meg, de nem, ezzel különböztetik meg a nyers tojástól, és amúgy nagyon szépek).

Hazafelé menet még elidőztünk kedvenc játszóterünkön, mely kb. öt percre található a lakásunktól, és egy szökőkúttal giccsesített rózsakertre néz. Többféle játszótér van, bébitől a felnőttig mindenki megtalálja a maga szórakozását. Gyerekeinket a sziklahegy és a bringapálya ejtette rabul, akár minden nap mennének, ha lehetne (de nem lehet! mert gonoszok vagyunk).

Miután így kisportoltuk magunkat, rápihentünk a strandolásra. Délután lecaplattunk a partra, ahol Bori és Ábi a hűs habokba vetették magukat, mi puhányok pedig a sziklákról figyeltük őket. Ez nem a Balaton, mit tegyünk... Aztán valahogy hazavonszoltuk magunkat, és a szokásos esti kérlelés, majd ordítás alkalmazásával ágyba parancsoltuk a gyerekeket.

Nem túl izgalmas? Azt hiszem leállok a Magne B6 szedésével...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.