Na itt vagyunk még, élünk és virulunk, csak a blog írás maradt el. De hogy az élményeket ne fedje a feledés homálya, a fényképek alapján megpróbálom rekonstruálni az elmúlt egy hónap eseményeit.

Miután visszatértünk Zermattból, a tavaszi szünet jegyében még négy napot el voltunk itthon, semmi különöset nem csináltunk, vártuk haza Gézát, hogy ahogy este belép az ajtón rávetődjünk azzal a kérdéssel, hogy lemegyünk-e focizni / hintázni / tollasozni. Természetesen - mivel ő is egész nap csak erre várt - vidáman tett eleget a kérésnek, frissen, fiatalosan futott le azonnal a lépcsőn, hóna alatt egy focilabdával / tollas ütővel / egyéb felszereléssel.

Április utolsó szombatján bringára pattantunk, és a tó parton áttekertünk a szomszédos - St. Sulpice elnevezésű - településre, ami egy gyönyörű szép kis hely (Géza és Ábel már jártak itt), közel is van, úgyhogy még elfáradni sem lehetett a tekerésben. Megkíséreltünk megebédelni egy helyi étteremben, de mivel már felháborítóan késő volt eme tevékenységhez (du. kettő!), csalódottan tovább álltunk, majd visszatérve Vidybe, tettünk még egy kísérletet, de mivel az egész személyzet az ebédjét fogyasztotta (ekkor már fél három volt...), innen is elhajtottak minket. Ez kicsit furcsa, hogy ebédelni déltől kettőig lehet, vacsorázni meg héttől tízig, de hát rend a lelke mindennek. Végülis nem haltunk éhen, a jól bevált hotdogosunknál hozzájutottunk némi élelemhez.

Miközben mi bringáztunk, valamint ebédet vadásztunk, a város a futás lázában égett, mivel ezen a napon zajlott a Lausanne 20km elnevezésű futóverseny. Egész nap folytak a versenyek, mindenféle korosztály, mindenféle távon indulhatott, hogy végül a legkeményebbek este lefussák a 20 km-es távot, Lausanne belvárosát érintve, hegynek föl, völgynek le. Na, mi ezen nem vettünk részt, bár Ábel teljesen belelkesedett, és majdnem indult a 2 km-es távon, de a helyszínen már nem lehetett nevezni sajnos. Emiatt volt egy kis sírás, de aztán következett az elhatározás, hogy jövőre majd a Vivicittán elindulunk családi formációban. Hát, vagy igen, vagy nem. Mindenestre Ábel nagyon lelkes, szeptembertől tervezi a futó edzéseket, de addig is kizárólag gyalog közlekedik a negyedik emelet és a földszint között.

Ezen a hétvégén már más nem történt, azonkívül, hogy vasárnap Géza távozott Athénba, de aztán három nap múlva ismét köztünk volt.

Május első szombatján Bori két szülinapi partyra is hivatalos volt, délelőtt egy játszóházba szállítottuk egy Orbe nevezetű városba, amíg ő bulizott, mi megtekintettük a városkát, ahol éppen egy "barátkozzanak össze a bevándorlók és a helyi lakosok" célú rendezvény zajlott. Délután pedig Vevey-ben kellett megjelennie, méghozzá egy táncteremben, ahol egy órán keresztül break dance-et tanultak, majd elvonultak egy közeli parkba piknikezni, és rohangálni. Ezen idő alatt mi Vevey-ben sétálgattunk, ahol éppen tűzoltó nap volt, úgyhogy megcsodáltuk amint felvonulnak a kissé pityókás, de annál vidámabb tűzoltók. (Szerencsére épp nem gyulladt ki semmi.)

Másnap Ábel vett részt egy remek partyn, és így Borival fagyiztunk addig Vevey-ben.

Az iskolában eközben keddenként új délutáni klubok indultak, Bori a "Photography and Scrapbooking" elnevezésűn vesz részt, ahol értelemszerűen fényképeznek, és fotóalbumot készítenek, Ábel pedig az "Outdoor Games / Parachute Games" nevű elfoglaltságon vesz részt, állítása szerint a végén igazi ejtőernyővel fognak majd ugrani. Ebben azért nem vagyok teljesen biztos, de majd meglátjuk.

Május 8-án Agyibagyi érkezett látogatóba, ő jött csütörtök este, Géza pedig szombaton elutazott Barcelonába, ahol egy hetet töltött. Nagyon örültünk Agyibagyinak, aki sokat focizott, mesélt, játszott, kirándult. Reméljük, hogy jól érezte magát.

Szombaton, amikor Géza elutazott, mi egy nagyon különleges cirkuszi előadást tekintettünk meg Bori itteni magyar barátnője, Dorka szereplésével. Géza kollegái elmondása szerint egyes iskolákban Svájcban a tananyag részét képezi, hogy a gyerekek behatóbban megismerkednek egy cirkusszal. Dorkáéknál ez azt jelentette, hogy egy hétig minden nap felkeresték a St. Prix-ben állomásozó Cirque Helvetia-t, ahol különböző műsorszámokat gyakoroltak, majd szombat délután az izgatott szülők, barátok jelenlétében előadták. Na ezt nem hagyhattuk ki, úgyhogy háromtól hatig ültünk a cirkuszban, ahol kb. 130 gyerek lépett porondra. Voltak zsonglőrök, légtornászok, bohócok, akrobaták (jó sokat bukfenceztek), stb. Dorkát két számban láthattuk, légtornászként, és kötéltáncosként. Kicsit hosszú volt a műsor, de Ábel és Bori szájtátva figyelték az eseményket, úgyhogy nagy élmény volt mindenképpen.

Aztán 16-án, péntek éjszaka Géza is visszatért Spanyolországból, úgyhogy szombaton - kis késéssel - megünnepeltük a születésnapját, majd délután - a változatosság kedvéért - újabb buli következett. Most Ábel volt hivatalos Charlie nevű cimborája születésnapjára. Amíg ő focizott, rohangált, trambulinon ugrált, addig mi felkerestük a Mont Pélerin nevű hegyet, ami ezer méter magasan található, és egy nagyon meredek pályán haladó siklóval lehet felutazni. Természetesen a kilátás gyönyörű volt, de a kirándulást nem vittük túlzásba, sietni kellett vissza a partyra, hogy még Bori is kivehesse a részét a rohangálásból, ugrálásból. A party végén összeszedtük a kivörösödött, leizzadt gyermekeket, majd az autóhoz sétáltunk. Útközben betértünk egy kis temetőbe, ahol megpillantottunk egy sírt, rajta Graham Greene felirattal. Gyorsan utána néztünk, hogy ez a Greene a híres angol író Greene-e, és igen! Mint kiderült Graham Greene, idős napjait Vevey-ben töltötte, és itt is hunyt el. Hogy mik vannak?!

Vasárnap kilátogattunk Signal de Bougy-ba, ahol a gyerekek rohangáltak, kecskéket simogattak, mi pedig különféle pihenésre alkalmas, árnyas helyekről figyeltük őket.

Hétfőn könnyes búcsút vettünk Agyibagyitól, ő tőlünk, és - lehet, hogy csak egy időre - Svájctól, ugyanis egy hónap múlva visszatérünk Magyarországra, úgyhogy ha látni szeretne minket, nem kell repülőre ülnie.

Ezenkívül még az a nagy izgalom, hogy közeleg az iskolai évzáró, azaz az International Day, amelyen az osztályok - lelkes anyukák vezetésével - különböző táncokat adnak elő, úgyhogy megkezdődött a próba időszak. Jómagam, mint az egyik lelkes anyuka, Ábi osztályának próbálom - egy másik anyuka által koreografált - tánclépéseket betanítani. Remek szórakozás. Lesz még egy estély is (evening soirée), amelyen a gyerekek különféle dalokkal, hangszeres produkciókkal fogják szórakoztatni a kedves szülőket. Szóval programból nincs hiány...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.