Nehogy a feledés homályába vesszenek az elmúlt hetek eseményei, ezért gyorsan összefoglalom, hogy mi történt velünk azóta, hogy a gyerekek Cutie-val együtt visszatértek az iskolába.

Ott tartottunk, hogy a szünet után visszazökkentünk a dolgos hétköznapokba, majd március 1-én (pénteken) megérkezett Agyibagyi, hogy velünk töltsön tíz napot. Jöttét nagy öröm övezte, annál is inkább, mert Gézát a munka a hegyekbe szólította, úgyhogy a 4-vel kezdődő héten nélkülöznünk kellett a társaságát. Szombaton felkerestük a Cailler csokigyárat Brocban, ahol már jártunk ugyan, de Agyibagyi még nem. Megint tetszett, ettünk sok csokit helyben, és természetesen bespájzoltunk itthonra is.

Broc után elmentünk Gruyéres-be, ahol már szintén jártunk, de akkor szakadt az eső, ami valamennyit levont a program élvezeti értékéből. De most sütött a nap, a város gyönyörű volt, megnéztük a várat is, ahol a Plonk & Replonk című nagyon vicces kiállításba botlottunk. Szavakkal nem lehet leírni, ezért egy pár képet mutatunk, érdemes megnézni, tényleg nagyon mókás. A kiállítás szeptember 1-ig megtekinthető, ha esetleg valaki erre jár...

Ha már Gruyéres, akkor sajtgyár, ahol ugye sajtszag van feltehetőleg, úgyhogy amíg Géza és Agyibagyi a sajtkészítés rejtelmeiben merült el, mi üldögéltünk az autóban, Bori a frissen szerzett füzetében tündérekre matricázott báli ruhát, retikült, Ábi pedig félelmetes lovagjával terrorizálta eközben. Elüldögéltünk egy ideig, majd felbukkantak a gyár-látogatók azzal a hírrel, hogy van étterem, olyan, amiben nincs sajtszag, úgyhogy vidáman - bár gyanakodva, szimatolva - betódultunk, degeszre ettük magunkat, majd hazatértünk.

Kihasználva Agyibagyi jelenlétét, Gézával kettesben távoztunk otthonról, bebuszoztunk a belvárosba, ahol pénteken és szombaton zajlott a Red Bull Crashed Ice verseny. Méghozzá valami világkupa, vagy mi. Bevallom őszintén soha nem hallottam még eme sportágról, ha esetleg van még ily tudatlan elme rajtam kívül, annak elárulom, hogy ez arról szól, hogy nagyon meredek és keskeny jégpályán - négyesével - korcsolyával száguldoznak elszánt fiatalemberek. Az győz, aki a leggyorsabb. Nagyon meglepő volt a tömeg, amit az utcákon találtunk (bár lehet, hogy minden szombat este ilyen élet van a városban, csak mi még sosem jutottunk be olyankor), óriás hangulat, vidám fiatalok mindenhol. Csatlakoztunk Géza kollegáihoz, akik a startnál figyelték az eseményeket. Volt nagy izgalom, mert a legjobb négy közé bejutott egy (vagy kettő?) svájci is, úgyhogy nagyon drukkoltunk neki, de csak második lett. Megünnepelendő e szép helyezést, beültünk egy mexikói étterembe, ahol ettünk sokat, és a hangos zenének köszönhetően (rockabilly est volt) üvöltve beszélgettünk.

Másnapra a terv Genf meglátogatása volt, de reggelre Bori elbágyadt, szerintem belázasodott, de a hőmérő és Géza szerint nem. Szerintem meg nem jó a hőmérő, mivel az én hőmérsékletemnek 35,4 °C-t mért, ami a többiek szerint teljesen oké, szerintem meg annyira nem. Ugyanis nem vagyok hüllő. Na mindegy, lényegtelen persze, mindenesetre Bori a torkát is fájlalta, úgyhogy Ábival kiegészülve otthon maradtunk, Géza pedig Agyibagyival elautózott Genfbe. Ahol bejárták a belvárost, és megállapították, hogy a protestáns Róma az előzetes hírével ellentétben igenis szép város.

Hétfőn Géza elutazott Gstaad-ba, úgyhogy a hetet négyesben töltöttük. Agyibagyi napközben kirándulgatott a környéken, amúgy pedig legózott Ábival. Egyfolytában. Péntek este Géza visszatért közénk, volt nagy öröm. Szombaton Villeneuve-be mentünk (ez egy város, nem a Jacques), ahová Ábinak szülinapi meghívása volt, méghozzá bowling partyra volt hivatalos egytől fél négyig. Ábit leadtuk a helyszínen, mi pedig sétálgattunk a városkában, kacsákat etettünk, cukrászdában üldögéltünk. A cukrászdában megtudtuk, hogy Bori nem szereti az édeset. Erről azután tájékoztatott minket, hogy fél óráig skandálta, hogy mehenjühünk vissza abba a cuuukrááászdááábaaa! Majd miután két sütit is megkóstolt, és csalódottan félretolt, kért egy baguette-t. A megadott időben visszamentünk fiúgyermekünkért, aki kipirultan, izzadtan, vigyorogva távozott a rendezvényről.

Vasárnap hajnalban Géza elhagyta a Lausanne-i ingatlant, mivel az a téveszméje támadt, hogy nélküle nem játsszák le az Albert Stadion utolsó városi rangadóját. Szóval meccsre ment. Nyert a fradi, hipp hipp hurrá!

Hétfő reggel Agyibagyi visszatért Magyarországra, Géza pedig feltöltekezve zöld-fehér mámorral, visszatért hozzánk.

A suliban rengeteg minden történt/történik, majd arról külön beszámolok, elöljáróban annyit, hogy pénteken - azaz március 15-én - Ábi huszár ruhában megy iskolába, csütörtök délután pedig bemutatjuk a magyar nyelv szépségeit az érdeklődőknek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.