Die drei scheenste dääg, a három legszebb nap. A bázeliek így nevezik a három napos farsangi karneváljukat, amelynek fényét idén volt szerencsénk jelenlétünkkel emelni. Bár az indulás előtt gyermekeink szokás szerint nem-tetszésüket fejezték ki a program miatt. Így többek között létrejött az Eszter szerint teljesen szürreális jelenet, amelyben Bori azt üvöltötte, hogy 'Nem akarok Bázelba menni!!! Biztos, hogy rondák lesznek a jelmezek!'. Mi meg megpróbáltunk észérvekkel, majd később hangos szóval meggyőzni egy hat és egy majdnem nyolc évest arról, hogy miattuk nem fogjuk kihagyni az év eseményét. Mindegy. Végül persze elmentünk Bázelba, és végül persze mindenki remekül érezte magát. Kislányunk utóbb büszkén (és röhögve) mesélte a barátainknak, hogy ő minden programot utál, és mi hiába is állnánk elő akármilyen szuper ötlettel, ő mindig az aktuális dolgot fogja utálni. Aztán élvezni, teszem hozzá én...

Ennek a posztnak viszont a Basler Fasnacht a témája. A három napos mulatság mindig Hamvazó Szerda utáni hétfőn kezdődik és pontosan 72 órán át tart. Hétfőn hajnali négykor minden fény kialszik a városban, és mikor a templomok harangjai elütik a négy órát meggyulladnak a lampionok és a fáklyák, és a elindul a több, mint tízezres jelmezes felvonulás. Aztán hétfőn délután újra felvonul a kb. kétszáz, Clique-nek nevezett csapat. Majd kedden a gyerekeké a terep, és díszes kiállításon mutatják be a Clique-ek óriás lampionjait a városban. Közben esténként minden magára valamit is adó kocsmában egy-egy csapat zenekara tart bulit és Schnitzelbank énekesek járják a várost a szatirikus hangú dalaikkal, a sujet-ekkel. Szerdán pedig délután újra körbejárják a várost, és csütörtök hajnali négyig folytatódik a buli.

Mi ebből a szerda délutáni felvonulást, vagy ahogy itt hívják Cortége-t néztük meg. Kb. délre értünk a városba, és mivel a belvároshoz közeli részeken mintegy fél óra keresgélés után sem találtunk olyan parkolót, ahol 90 percnél tovább lehet maradni, a város szélén hagytuk a kocsit, az FC Basel stadion parkolójában. (Lehet, hogy hallgatnom kellett volna a kolleganőmre, és egyből itt kezdeni?) Innen felpattantunk a 14es villamosra, ahol már csak arra kellett koncentrálnunk, hogy ott szálljunk le, ahol a furcsa jelmezes útitársaink. Aztán megkezdtük a bolyongást a belvárosban, ahol fél kettő után kezdődött a felvonulás. Mindenhol jelmezes csoportok készülődtek a "fellépésre", és itt-ott már felcsendült a fuvola és dob hangja. Aztán az egyik olyan téren álltunk meg, ahol a városban kijelölt külső és belső körön egymással szemben haladó csoportok éppen összetalálkoznak. Voltak páran. De remek helyünk volt, az egyik útvonal közvetlenül a mi járdaszigetünk mellett haladt el. Ácsorogtunk, és nézegettük a készülődést. Sokan a nézők közül is jelmezben voltak, a gyerekek meg szatyrokkal, táskákkal várták a menetet. Gyorsan rájöttünk, hogy ők tudták, amit mi akkor még nem: a felvonulók cukrot, csokit osztanak, de olyan mennyiségben, hogy a zsebek kb. a harmadik csapat után megtelnek. Ilyenkor jön jól a szatyor anyu táskájából! A felvonulás úgy néz ki, hogy egymást sűrűn követve, a forgalmi akadályok miatt néha meg-megállva jönnek a jelmezes zenekarok. Mindegyik guggenmusik-ot játszik, ami leginkább fúvószenét jelent, sok-sok dobbal és fuvolával. Minden csapat egy általa választott témát / személyt figuráz ki a jelmezével, az óriás lampionra festett képekkel és a nézőknek papíron osztogatott sujet-el. Nekünk is van pár ilyen gúnyversünk, és biztos remekül szórakoznánk rajtuk, ha értenénk a bázeli dialektust... De nem értjük. :) A zenekarokat a nagyobb csapatok esetében egy általában traktor vontatta pótkocsi zárja, aminek a tetejéről, vagy a belsejéből maskarások szórják az édességet.

Viszont a felvonulók nem csak cukrot és csokit osztogatnak. Dobálnak narancsot, mandarint és banánt is a bámészkodó tömegnek. A hölgyeket virágokkal, rózsával és mimózával csábítják közel a kocsikhoz, ahol aztán elkapják őket és beterítik konfettivel. Mert konfetti, azaz a Räppli van bőven. Olyan mennyiségben szórják, hogy helyenként szó szerint bokáig áll az utcán. És a rossz nyelvek még azt terjesztik, hogy a svájciaknál még a legféktelenebb buliban is egyből a porszívóba szórják a konfettit! :) Hát a bázeliek biztos nem! Mellettünk egy szerencsés lány, aki nem tudott ellenállni a virágnak, végül egy egész zsák konfettit kapott a nyakába. Az egyik kocsiról pedig egy konfetti-ágyúval kb. 5 méterről lőtték fejbe a sarkon ácsorgó rendőröket. Ilyenkor itt mindent szabad. Láttunk olyan teljesen ártatlannak tűnő plüss macinak öltözött alakokat, akik lemásztak a kocsiról, és beszélgetni kezdtek egy fiatalemberrel. A nagy dumálás közben az egyik mackó folyamatosan pakolta a konfettit a srác nyakába és fejére. Ő meg rezdülés nélkül társalgott a másik medvével. Óriási jelenet volt. Magam is megtapasztaltam, hogy milyen érzés ez amikor túlságosan elbambultam, és egy tízéves forma srác egy marék konfettit szórt a nyakamba, gondosan ügyelve rá, hogy jusson a kabátom, de még a pólóm alá is. Muki is kapott az arcába, mikor felemeltem egy kocsihoz, hogy csokit kérjen egy maskarástól. Még órákkal később, itthon is hullott belőlünk a räppli.

Körbejártuk a belvárost, megnéztük a kis utcákban, a tereken és a hidakon mindenfelé masírozó maskarásokat, és csak a hideg miatt hagytuk ott este Bázelt. Megértem, hogy miért mondták a helyiek, hogy náluk az év 362 napja arról szól, hogy készülnek erre a háromra. Nem tudom jövőre hol lesz a bázisunk, de ide szívesen visszajönnénk. Én mondjuk nagyon megnézném azt a hajnali felvonulást is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.