Ma volt az első nap az iskolában, az ún. Orientation Day. Nem kellett az ünneplőbe öltöztetett gyerekeknek évnyitó ünnepség keretében az igazgató beszédét meghallgatni, hanem csak egy laza családi délelőtt volt a suliban, ahol meg lehetett venni az egyenruhát, meg lehetett ismerkedni a tanítónőkkel, mindenféle kedves angolul beszélő anyukával és gyerekkel. Megnéztük a termeket ahol a gyerekek lesznek. Mindenki ultra kedves és mosolygós, minden wonderful és lovely.

Bori osztályában tizenhárman lesznek, tanítónőjük Írországból érkezett, nagyon kedvesnek tűnt (bár itt mindenki az...). Amikor említettük (vagyis Géza említette, én nekem még nem megy az említés ezen a nyelven), hogy Bori nem tud írni, olvasni, sem magyarul, sem angolul, de legalább angolul beszélni sem, akkor megnyugtatott minket, hogy ez csodálatos, majd megtanul. Ennyi.

Ábel osztályában tizennégyen lesznek, két tanitónénijük lesz, egy angol Manchesterből, és egy skót Edinburgh-ből. Ábinak nagy segítség, hogy lesz egy magyar osztálytársa, Barnabás, aki már nagyon otthonosan mozog az iskolában. Amúgy Ábi nagyokat mosolygott mindenkire, úgy látszik őt jobban elragadta a happy atmoszféra, Bori nem oldódott fel annyira, egy idő után a ruhás szatyorba dugta a fejét, megelőzvén az újabb széles mosolyú nénik kéznyújtását, és érthetetlen kérdéseit.

Az órarendjüket is megkaptuk, hát kíváncsi leszek, amint pl. holnap Ábel angolul olvas a buddy-jával. Ugyanis minden elsősnek lesz egy ötödikes "olvasó barátja", amolyan kis mentora, akivel hetente egyszer együtt olvas fél órát. Ja, és Ábeléknek még hörcsögük is lesz (class pet), akit hétvégére bárki haza vihet. Azt hiszem meg fogjuk ismerni közelebbről hörit, kinek neve Cutie.

Amint a képeken is látszik, az iskola vidéken található, erősen falusias környezetben, nem tudjuk milyen hatással lesz gyermekeink fejlődésére, hogy szamár néz be az ablakukon. Egyébként a suli 42 km-re van Lausanne-tól, ami kb. harminc perc autózást jelent mindenféle autópályákon.

Az egyenruhákat beszereztük, melyben büszkén feszítenek az iskolások, délután már abban jöttek a játszótérre, és a tópartra sétálni. Holnap kezdődik élesben a suli, amit nagyon izgatottan várnak. Hát mi is...

 Ui.:

Az angolomat ma kipróbálhattam, egy csomó mindent értettem a suliban a no problem, wonderful és nice közötti részekből is. És a nevemet többször kimondtam, sőt a gyerekek nevét is meg tudtam mondani, amikor kérdezték.
 
Kezdek beilleszkedni, voltam egyedül boltban, elsétáltam egy közeli élelmiszerüzletbe, bevásároltam, és haza andalogtam a napsütésben, miközben helyi francia nőcskének éreztem magam. Aztán magabiztosan bevonultam a szomszéd házba, amitől kicsit pánikba estem, de aztán az alagsoron keresztülvágva rátaláltam a megfelelő liftre, ami visszaszállított kedves kis családomhoz.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.