Miért más itt a vasárnap? 1.) Géza vasárnapi focihelyszíne 1200 km-re van innen, és azért ezt még Ő is túlzásnak érezné... kétszer húsz perc játék miatt. 2.) Ebben az országban nincs Tesco. 3.) Ha lenne is, zárva lenne, mint minden más kereskedelmi egység. Tehát shoppingolni sem lehet. 

Nem várt élethelyzet: vasárnap, együtt vagyunk négyen, és az eső sem esik, a hőmérséklet pedig elérte a 20 fokot. Irány a természet! Na azért nem kell egyből kirándulásra gondolni, bemelegítésnek megcéloztuk (autóval) a Parc Pré Vert du Signal de Bougy-t. (Igen, Svájc ezen része francia. Kicsit sem német.)

Ez a 110 hektáros park igazi családi paradicsom. Játszóterek minden korosztálynak, erdei kalandpark, sportpályák, minigolf, 18 lyukas golfpálya, piknikező helyek, vizi dodzsem, mini gokart, kecskék, szamarak, étterem, és mindez 700 m magasan (az itteni viszonyoknak megfelelően inkább alacsonyan) egy domb tetején, kilátással a Genfi tóra. Jellemző, hogy a fű gondosan nyírva, tisztaság, a játékok működnek, és még a kecskék is kedvesek. A hely nagyon népszerű, tömegek látogatják, pl. ezer férőhelyes a parkolója, de ekkora területen ez nem jelent zsúfoltságot.

A franciákkal szembeni előítéletek lerombolásához ma ismét hozzájárult egy meglepően kedves helyi fiatalember. Amikor a vízidodzsemhez megérkeztünk a két felajzott kiskorúval, szembesültünk vele, hogy csak készpénzzel lehet zsetont vásárolni, amitől kétségbeesett toporgás vette kezdetét. Ugyanis mivel itt mindenhol lehet kártyával fizetni, készpénz az nem volt nálunk. A fiatalember látva szorult helyzetünket, kezünkbe nyomott egy zsetont, hogy menjenek azok a szegény gyerekek egy kört, amíg apu elszalad a városba a legközelebbi bank automatáig.

Ehhez kapcsolódik egy előző élményünk, amikor tavasszal a Lausanne-i Vivariumban jártunk, és szintén nem volt nálunk készpénz megvenni a buszjegyet a visszaútra, és a környéken sem volt automata, ami akkor is hasonló kétségbeesett toporgást váltott ki belőlünk, a Vivarium vezetője segített ki minket a buszjegy árával. Annyit fűzőtt hozzá, hogy sokat utazott a világban, és rajta is már annyian segítettek, így legalább visszaad belőle valamennyit.

Szóval igazi, békebeli családi vasárnapot töltöttünk egy remek helyen, ahova minden bizonnyal vissza fogunk térni (ha Ábel kívánsága teljesülne, már holnap ott lennénk). 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.