Rossz idő? Svájc? Kell egy hely, ahol elkezdjük az ismerkedést? Csokigyár! Irány Broc, ahol a Cailler nem csak a világ környék legjobb csokiját gyártja, de még egy gyereknek is élvezetes módon mutatja be a csokoládé történetét és a gyártás folyamatát.

Kb. fél óra autóval és máris Csokiországban találtuk magunkat. Az időjárás a "szokásos" volt, de egy kis eső igazán nem tántoríthat el bennünket rögtön az első kirándulásunkon. A Cailler gyár (La Maison Cailler) a Broc nevű településen található a szokásos csúnya és rendezetlen svájci környezetben. A kiállítás interaktív, ami ebben az esetben nem azt jelenti, hogy a szerepüket túljátszó teremőrök aktívan fegyelmezik a nemzetközi  látogatókat. A 10-15 fős csoportok kb. 5 percenként követik egymást (persze 4-5 különböző nyelven van vezetés). A túra a csokoládé történetével indul, az azték időktől, a spanyol hódításon át, a csokoládé európai elterjedésén keresztül, egészen a svájci csúcsokig. Mindezt a csoport egy jól koreografált automata idegenvezető segítségével magában követi végig; a különböző időszakokat külön-külön teremben mutatják be színes-hangos-illatos módon. Nekünk volt szerencsénk egy népes katari család társaságában megismerni a történetet, és azt, hogy a katari turista rokonlélek a japánnal. Fotó és video...

A historikus áttekintés után jön a lényeg. Mindent arról, hogy miből és hogyan készül a csokoládé. Tucatnyi féle kakaóbab óriási zsákokban, halmokban a mandula és a mogyoró, kannákban a tej és bálákban a cukor. Mindent a szemnek és a többi érzékszervnek is. Megfoghatod, megszagolhatod, ha van kedved meg is eheted. Majd egy kis gépsor bemutatja, hogyan lesz a csokimasszából kész termék. A gyerekek (is) csillogó szemmel nézték, hogy a robot vajon mi alapján válogatja ki a futószalagról a selejtesnek minősített darabokat. És persze a gépsor végén a csomagolás után rögtön le is kerül a celofán a csokiról, mert jöhet a kóstolás. És nem csak itt, hanem a külön kóstoló teremben is, ahol legalább húsz féle csokiból ehetsz annyit, amennyit bírsz. Persze addigra már nem bírsz sokat enni...

A látogatás végén természetesen ott van a bolt is, ahol egész falakat tölt be a csoki, meg a játszótér, ahol a játékok is a csokiról szólnak. Ki van találva az egész, és jól fel is van építve. Jönnek is sokan, mégsem volt elrettentő a tömeg. Élvezhető volt felnőtt fejjel is, mert adott elég információt, és tetszett a gyerekeknek is mert amellett, hogy látványos volt, elég pörgős is ahhoz, hogy ne unják meg.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.