Végre, végre, itt is kitört a nyár, amit már annyira vártunk! Írom mindezt a kötéstől megszabadított, ámde görbe ujjammal (pont olyan, mint amilyen a gyógykezelés előtt volt...).

Szóval megérkezett a meleg, úgyhogy múlt pénteken miután Géza emberi időben (tehát már hét óra előtt) hazatért a munkából, bringára pattantunk, és legurultunk a tópartra. Másoknak is feltűnt, hogy nyár van, úgyhogy teljes erőbedobással nyaraltak, a homokos part, és a mesterien nyírt gyep tele volt strandolókkal, grillezőkkel. Gyerekeink meglátva a vizet és homokot, gyorsan megszabadultak a cipőjüktől, és elmélyült homokvár építésbe kezdtek, miközben mi gyönyörködtünk a tájban, valamint a tűsarkúban, hattyúkkal fotózkodó turistákban.

Nem volt könnyű elindulnunk hazafelé, de azzal az ígérettel végül sikerült Ábit is meggyőzni, hogy legközelebb teljes strandfelszereléssel érkezünk, és akkor már fürödhet is a tóban. Hazafelé útba ejtettük a helyi hot-dog árust, ahol pompás vacsorát fogyasztottunk, kicsit még bringáztunk a játszótéren (mindezt este fél tízkor), majd beájultunk az ágyunkba.

Szombat reggel jó sokáig aludtunk (volt aki majdnem délig), majd pedig elmentünk Ouchy-ba, hogy végre-valahára csónakázzunk egyet a tavon. Na, hát mondanom sem kell, hogy ezzel az ötletünkkel sem voltunk egyedül, úgyhogy a régóta vágyott motoros hajóról lemaradtunk, de egy szuper vízibiciklit sikerült megcsípnünk, úgyhogy kihajóztunk a nyílt vízre, Géza tekert, gyerekek lábat lógattak, én néha tekertem, néha pedig aggodalmaskodtam, hogy valaki beleesik a vízbe, és megfagy, vagy pedig a kacsák martalékává válik. Nem történt semmi ilyesmi, úgyhogy egy óra múlva kikötöttünk, és persze megesküdtünk, hogy még jövünk. 

A kikötőben - miközben bámultuk a hihetetlen tömeget, és megállapítottuk, hogy leginkább Füredhez hasonlít a hely - elfogyasztottunk egy kis fagyit, majd elindultunk, hogy elmenjünk Lausanne legtetejére, ahol van egy szuper kilátó. Egyszer már jártunk ott, de akkor annyira zuhogott az eső, hogy nem tudtuk elhagyni a gépjárművet. Most pedig azért hiúsult meg a program, mert Ábel felébreszthetetlenül aludt. Én hősiesen kivonszoltam az autóból, de nem ébredt fel, úgyhogy visszaraktam, és kissé csalódottan hazahajtottunk. Az alvást otthon is folytatta, úgyhogy amikor végre felébredt, akkor megint bringára ültünk, és elhaladtunk a szuper hot-dog árushoz, beszereztük az ellátmányt, és közvetlenül a tóparton elfogyasztottuk. Közben szemügyre vettük a tóparti életet, a füvön egymás hegyén hátán emberek, BBQ sütők, füst, sült kolbász illat, zene, tánc, szerelem. Csodás. Aztán mielőtt a nyakunkba kaptunk volna egy zuhét, gyorsan haza tekertünk.

Vasárnap pedig felkerestük az Evionnaz-ban található Labyrinth Adventure nevezetű helyet. Itt található a világ legnagyobb természetes labirintusa ("Das grösste Naturlabyrinth der Welt"). Gondolom ez azt jelenti, hogy természetesen tujából készítették, bár lehet, hogy egy természetes természeti jelenség. Szóval 18.000 tujából áll, ami három kilométert tesz ki, és rendes labirintus módjára tekereg össze-vissza. Vannak állomások, és kincsesládák, hogy ne teljesen céltalanul bolyongjon az ember. Van, ahol drótkötélen kell csúszni, van ahol csúszdán, van ahol vizesárok felett kell átkelni. Nagyon izgalmas. Szerencsére több vészkijárat van, úgyhogy már nem vagyunk ott. Minden állomást megtaláltunk, de a kincsesládákban sajnos nem találtunk kincset.

A labirintuson kívül van még számos szórakoztató dolog a parkban, pl. egy harminc méter magas csúszda torony, trambulinok, ugrálóvárak, minigolf, egy fedett terem mindenféle játékkal. A nagy melegre való tekintettel a pénztárnál a kezünkbe nyomtak több marék mini lufit, hogy egy elkerített részen vízibombázni is lehet. Nahát ez nagyon izgalmasan hangzott, úgyhogy amíg én egy padon relaxáltam, a család többi része viziharcolt. Nagyon viccesnek találták, egészen addig, amíg Ábel nem lett csuromvizes... Ettől egészen felháborodott, hogy őt megdobálták mindenféle gonosz személyek. Persze pótruhával nem készültünk, úgyhogy vettünk neki egy pólót a helyi szuvenír boltban (gyerekméret nem volt, úgyhogy a nap további részét egy térdig érő ruhában töltötte). Nagyon jól szórakoztunk, ugráltunk, csúszdáztunk, léghokiztunk, nagyon nehezen hagytuk el a helyet záráskor. Ja, és meglepően sok magyar tartózkodott a helyszínen, de nem barátkoztunk össze eggyel sem.

Hétfőn még mindig tartott a nyár, úgyhogy iskola után - beváltva a pénteki ígéretemet - lebringáztunk a plázsra. Megdöbbentően sokan voltak, de sebaj, kinéztünk egy két négyzetméternyi szabad felületet, és letáboroztunk. A gyerekek ástak, építettek, fürödtek, én pedig néztem őket. Kisvártatva érkezett egy kb. húsz fős német nyelven ordító gyerekcsapat, amitől tiszta úttörőtábor hangulat lett úrrá rajtam (nem jó érzés). Fél nyolc tájban úgy gondoltam, hogy a másnap iskolába menő gyerekeknek már rég ágyban lenne a helye, úgyhogy hosszas könyörgés után sikerült elindulnunk. De annak a kedves kis játéknak még szerencsére a szemtanúi lehettünk, ahogy a táborozó gyerekek egy döglött hallal üldözték egymást. (ún. döglött hal fogócska: a fogó kezében egy undorító döglött hallal rémisztgeti a többi, önkívületben visító kispajtását.) Hazafelé randevúztunk Gézával a már többször említett hot-dogosnál, majd nagy nehezen haza vonszoltuk magunkat.

Hát így nyaralunk mi, miközben az iskola még a jövő hét végéig tart, és érkezik a lehűlés, 17 °C-kal, esővel. Na de holnap nagy nap lesz, a suliban megrendezésre kerül az ún. International Day, ez egy egész napos hepaj a suliban, zenével, tánccal, ételekkel, játékokkal. A gyerekek nagyon készülnek (Boriék polkázni fognak, Ábi nem árulta el, mi lesz a műsorszám), engem meg beosztottak a büfébe felszolgálni, úgyhogy most be kell gyakorolnom az étel neveket. Ja, és lehet vinni valami házi készítésű, hazai finomságot. Sokáig nem tudtuk eldönteni, hogy pacallal, vagy sült vérrel kedveskedjünk a többieknek, de aztán végülis az itt rendkívül különlegesnek számító mákot fogjuk felhasználni (mint tipikus ősi hun alapanyag), egy igazán exkluzív édességgel, ún. bögrés mákos süteménnyel járulunk hozzá a nemzetközi kínálathoz.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.