01 Kicsi huszárGondolom már mindenkit furdal a kíváncsiság, hogy hogy is volt az a március 15., és hogy került egy svájci - angol - iskolába egy magyar huszár. Na, az úgy volt, hogy a március 11. és 15. közötti héten "Words and Pictures Week" volt az iskolában, ami azt jelentette, hogy az egész hét az olvasás, a könyvek, az illusztrációk jegyében telt. Például ha megszólalt egy kolomp (mégiscsak Svájcban vagyunk...), akkor mindenki befejezte az aktuális tevékenységét, és olvasott 10 percig (elnevezése: D.E.A.R. = Drop Everything And Read). Ellátogatott az iskolába Paul Geraghty író, illusztrátor, aki vicces előadást tartott a gyerekeknek, rajzolt nekik félelmetes dinoszauruszt, és persze a könyveit is meg lehetett vásárolni, amit ott helyben dedikált is.

Aztán jött a csütörtök délután, amit nagy izgalommal vártunk. Aznap került megrendezésre a Many Voices Afternoon, aminek az a lényege, hogy az azonos anyanyelvű gyerekek összejöhessenek, egymás között használhassák az anyanyelvüket, beszélgessenek, játszanak, esetleg készítsenek valami hazai finomságot, mindezt egy-egy tanár, és a szülők együttműködésével. Mivel magyar gyerekből csak kettő van az iskolában, választhattunk, hogy Bori, Ábi és én alakítunk egy nyelvi csoportot, és elszórakoztatjuk egymást magyarul, vagy pedig csatlakozunk a nemzetközi csoporthoz, ahol az iskolában alulreprezentált nemzetek gyermekei vesznek részt (tehát a maradék). Bármilyen csábító volt is az első 08 Havas márciusvariáció, mégiscsak a nemzetközi gruppba jelentkeztünk, ahol megjelent egy görög, egy orosz kisfiú, és két román kislány. Mi a közelgő nemzeti ünnepünkre való tekintettel papírhuszárt hajtogattunk, miközben a big revolution, freedom fighter, hungarian soldat szókapcsolatok is elhangzottak a részemről. A görög anyuka a görög abc rejtelmeibe avatott be minket, a román apukával ún. márciuskát készítettünk, az orosz anyuka pedig a cirill betűket mutatta be. A mi csoportunkon kívül még tizenkét csoport volt, szívesen megnéztem volna például ahogy a spanyolok fiestáznak, a japánok pedig sushit készítenek.

Aztán elérkezett március 15., az iskolában aznap - az egész hét lezárásaként - mindenki beöltözhetett kedvenc karakterének. Nekünk több se kellett, Ábi magára öltötte a huszár ruháját (amit innen is még egyszer köszönünk Ritának, sok puszi kíséretében), fejébe nyomta a csákóját, és öntudatosan bevonult az iskolába. Bori Pankának öltözött a Csiribi és Pankából (Panka egy tündérlány, aki nem tud repülni, bár van szárnya, de a végére persze megtanul, senki ne aggódjon).

Akiket előző nap kiműveltünk, azok felismerték Ábiban a huszárt, a többiek - a hiányos műveltségű többség - viszont azt hitte, hogy Ábel a Diótörő. Na mindegy, annak is jó volt.

Amúgy az iskola még mindig szuper, eltekintve a reggeli szenvedéstől, szívesen mennek mind a ketten. A tanárok szerint jól beilleszkedtek, szépen haladnak az osztállyal, egyre aktívabbak az órákon. A reggeli búcsúzkodásunk a "se puszi se pá" jegyében arra redukálódott, hogy már Ábit sem kísérhetem el az ajtóig, hanem - hátra sem nézve - egyedül rohan az épületig. Ennek persze örülök, mindenképpen jobb, mintha úgy kellene belökdösni az ajtón. 14 Year3 - Class AssemblyBoriska azért gyakran elszomorodik, hogy az ő örökbarátnője, Lili messze van, és nagyon hiányzik neki. Lilit senki sem pótolhatja, úgyhogy ebből szokott is sírás kerekedni, amitől a szívem megszakad. Lili helyére nem léphet senki, de remélem, ahogy Bori az angolt egyre jobban elsajátítja, úgy egyre inkább be tud kapcsolódni a közös játékba is. Ábinak nincsenek ilyen problémái, ő eljátszik bárkivel, focizik, kosarazik, csúszdázik, vagy csak bandázik a többiekkel.

Pénteken Boriék osztályában ún. class assembly került megrendezésre. Ez egy kis bemutató volt a szülők részére mindabból, amit idén tanultak az osztályban. Mivel fő témájuk eddig Egyiptom és a Római Birodalom volt, így bemutatták, hogyan készül a múmia, hogyan vásárol villákat magának a római császár, felolvasták az általuk írt meséket. Mindezt dalolva, táncolva, lazán, vidáman. Holnap Ábiéknál lesz ilyen rendezvény, nagy izgalommal várjuk, főleg, hogy Ábi szerint amerikai angyalnak fognak beöltözni. (?)

Szombaton Bori buliban volt, az egyik osztálytársa szülinapján Vevey-ben egy keramikus műhelyében szobrászkodtak, közben mi Ábival hármasban sétálgattunk a tóparton.

40 Családi idillVasárnap pedig az idei síszezon lezárásaként Champéry-be haladtunk. Az időjárás nem volt túl meggyőző, óriási köd fogadott minket, de aztán a kabinos felvonó felvont minket a felhők fölé, úgyhogy gyönyörű helyen, méltóképpen búcsúztattuk a síelést. Ez már lejtősebb, és sokkal hosszabb pálya volt, mint amin szocializálódtam Les Mosses-ban, de nem tört ki semmim, és be kell vallanom egészen megkedveltem eme szabadidős tevékenységet. Na de a következő síszezon még odébb van, addig is várnak ránk a hegyek, a kirándulások, talán előbb-utóbb tényleg kitavaszodik.

Péntektől pedig két hét tavaszi szünet következik, amit otthon töltünk (kivéve Gézát), úgyhogy mindenki érjen rá, és hívjon fel, és jöjjön át, és legyen otthon, ha mi mennénk át, és legyen jó idő!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://tucsokutca.blog.hu/api/trackback/id/tr745170460

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nagyapa4 2013.03.29. 10:04:32

Hello profi síelők!Látom egyre magasabbra merészkedtek! Bravó! (gyertek már haza egy kicsit!)
süti beállítások módosítása