Örömmel értesítünk minden kedves érdeklődőt, hogy megérkeztek A DOBOZOK! 32 db. Most így áttekintve a tartalmukat, szembesültem vele, hogy tényleg nem ártott volna átgondolni ezt a pakolást. A jó hír: van két kiló mákunk, palacsintasütőnk, kókuszreszelékünk (???), lepkehálónk, falovacskánk, a Playmobil 2010-2012 teljes választéka, és húsz doboz teljesen fölösleges ruha. Ruhák: gyerekeink hétfőtől péntekig egyenruhában járnak iskolába, tehát maximum zoknit/harisnyanadrágot és alsónadrágot/bugyit igényelnek. De sebaj, hétvégenként nagyon változatosan tudnak majd öltözködni. Én  nehezen válnék meg az egy hete hordott ruháimtól, egészen összenőttünk. Na mindegy, holnap, ha szerencsém van, elcsípek egy üres mósógépet, és akkor holnaputántól újra hordhatom őket.

Szállítók hozták az itt megszokott standardot, 9.30-ra ígérték, hogy jönnek, ééééés, 9.30-kor pontban itt voltak (otthon bepakolásnál két és fél órát késtek, de legalább ők is nagyon barátságosak voltak). Kb. húsz perc alatt felpakoltak mindent a negyedik emeletre, majd fütyörészve távoztak, az üres dobozokkal. Tehát a holmik szabadon vannak, nem szépen rendezetten kartondobozokban. Kicsit ijesztő. Holnaptól pakolok, mert az nekem amúgy is jól megy. Lehet, hogy meg kellett volna tartani egy pár dobozt, amikbe azok a dolgok kerülhettek volna, amiket érintetlenül viszünk majd vissza Magyarországra.

Azt mondtam már, hogy húsdarálónk is van? Merci Kacsabácsi! Már csak az aranyárban árult húsokat kell beszerezni (tájékoztatásul: egy kiló akciós csirkemell filé 6.000,- Ft, hahaha), és készíthetem tonna számra Ábinak a fasírtot. Géza meg majd keres valami jól fizető mellékállást, vagy a suliudvarról elrabolt csirkéket nevelgetjük az erkélyen.

A suliról még mindig nem írunk, majd hétvégén, egyelőre annyira jónak tűnik, hogy inkább még kivárunk... Viszont újra jelentkeztek a stepfordi feleségek, azaz a szülői munkaközösség. Egy kedves hangú e-mailben fájó sebeket téptek fel, amikor is rávilagítottak arra, hogy a bensőnkben érzett űr, biztos nem a honvágy, hanem a régi, jól megszokott könyvklubunk hiánya. Jé, tényleg! De itt a remek alkalom, hogy csatlakozzunk az itteni könyvklubhoz, mely havonta egy este jön össze, saját bevallásuk szerint sem igazán a könyvek, hanem a közös borozás és beszélgetés miatt. Gézával gyanút fogtunk, hogy a könyvklub csak álca, és míg mi újra olvassuk a Zabhegyezőt, és olvasónaplóval a hónunk alatt érkezünk a találkozásra, addig ők egy szado-mazo swinger klub felajzott tagjaiként állnak lesben, hogy lecsaphassanak az új jövevényekre. Azért ha valaki olvasta az e havi könyveket - Purge by Sofi Oksanen; Freakonomics by  Steven D. Levitt and Stephen J. Dubner; The secrets between us by Louise Douglas - küldjön át egy rövid összefoglalót, biztos, ami biztos.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.